Mi a különbség a kínai, a japán és a koreai nyelv között? Egyáltalán különböznek?
A kínaiban minden szótag egy szó, ami vagy konkrét jelentést, vagy nyelvtani funkciót hordoz.
Csak egy szótagú szavakat jelölhet, és az szinten lehet integráns része egy másik, több szótagú szónak. De az már annyi jel, ahány szótag.
Manapság a koreait és a japánt néha besorolják az altaji nyelvcsalád két külön ágába (eddig három ág van: türk, mongol, mancsu-tunguz). De a legelfogadottabb nézet szerint izolált nyelvek, azaz nincsen nyelvrokona.
Mind a koreai, mind a japán nagyon régóta ott van, ahol, és a történelme sajnos csak misztikus ködökbe nyúlik vissza, ezért nem tudni, honnan alakult ki.
Száz évvel ezelőtt a ma már elavult "ural-altaji", "turáni" nyelvcsaládba rakták be (sőt az ezelőtti magyar-koreai nagykövet még el is dicsekedett vele), ahova ugye a magyar is beletartozott.
A kínaival olyannyira rokonok, mint az angol és a latin: attól függetlenül, hogy óriási mennyiségű latin szó van az angolban, attól még nem lesz újlatin nyelv az angol, megmarad a nyelvtani szerkezete.
A kínai a sino-tibeti nyelvcsaládba tartozik, amelyek tonális, izoláló nyelvek (egymás után rakosgatják az egy szótagú szavakat).
A japán és a koreai nyelvek viszont ragozóak, azon belül is agglutinálóak (bár ez még nem feltételez nyelvrokonságot), mint a magyar, finn, török, mongol stb.
Mind a koreai, mind a japán kultúrának óriási kínai hatása van (a koreainak sokkal nagyobb), és a nyelvük tele van kínai kölcsönszóval.
Mivel a kínai írással nem lehetett fonetikusan a saját nyelv hangjait leírni, ezért mind a két nép a saját eredeti szavai helyett elkezdte átvenni egyben a kínai szavakat. Ezért hasonlít a szókincs.
De mivel a japán és a koreai ragozó nyelvek, ezért a ragokat nem lehetett kínai jellel leírni, ezért:
1. Vagy mégis megpróbálták a saját nyelvüket valahogy átkonvertálni csupa hanzikra (ide tartoznak azok a régi koreai versek, amelyek jelentéséről, kiejtésükről semmit nem tudunk szinte).
2. Vagy inkább csesztek az egészre, és az anyanyelvük helyett klasszikus kínait (ami az összes kínai dialektus közül a legbrutálisabb) használták.
3. Vagy kitaláltak egy hangjelölő írást a ragokra (hangül, hiragana), míg a szavakra a kínai jeleket (koreai: handzsákat, japán: kandzsikat) használtak.
A japánok már nem nagyon tudnak meglenni nélkülük, függetlenül attól, hogy még a kínainál is kaotikusabb a kandzsik használata, ugyanis a rengeteg azonos alakú szót így lehet csak megkülönböztetni. A koreaiaknak sikerült.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!