Mi a tegezés és a magázás?

Ahogy megszólítod a másikat.

Pl.

Tegezés: Cső. Te mit csinálsz? (ezért TEgezés),

Magázás: Jó napot kívánok. Maga/Ön mit csinál? (Ezért MAGÁzás).

Tegezni mondjuk 30-35 év alatt szokás valakit, és közeli ismerősöket. Magázni pedig 30-35 év felett.

A magázás hazánkban fiatal kommunikációs forma. A középkorban mindenki mindenkivel tegező viszonyban volt.

Napjainkban a magázás távolságtartóbb, a tegezés bizalmas.

Azonos élethelyzet, tegező forma:

- Kérlek, add ide a sót!

- Készséggel. Borsot nem parancsolsz?

- De igen, köszönöm!

Tegező forma, nyers.

- Vágd hozzám a sót!

- Te nem éred el?

- De!

Magázó forma

- Kérem, adja ide a sót!

- Készséggel! Borsod nem parancsol?

- Köszönöm, borsot is kérek.

Magázó forma, nyers

- Adja már ide a sót!

- Ott van, vegye el.

- Mekkora paraszt maga!

Mint látod, önmagában mindkettő lehet udvarias és udvariatlan is.

Angol nyelvterületen élek, és nekem kissé furcsa volt először megszokni, hogy mindenki mindenkivel tegező viszonyban van. Ez az angol nyelv sajátossága. Viszont azért mégis van különbség a baráti tegeződés és a hivatalos tegeződés között, ami abban nyilvánul meg, hogy a baráti tegeződésnél a felek egymást a keresztnevükön szólítják, hivatalos megszólításnál pedig "Mr", asszonyoknál "Mrs", fiatal hölgyeknél a "Miss" megszólítást használják, ill. használták, ugyanis manapság már eldurvult a megszólítás itt is. Szinte visszataszítónak, sértőnek éreztem, amikor a közel 80 éves élettársamat igen súlyos betegséggel orvosi vizsgálatra vittem, ahol a 17-18 éves adminisztrátorok a keresztnevén szólították.Természetesen ő is sértve érezte magát, és egy alkalommal bemutatkozott ezeknek a fiataloknak,akik a kórlapja alapján tudhatták, hogy kit tisztelhetnének a személyében (nyugalmazott egyetemi professzor volt), akik ahelyett, hogy bocsánatot kértek volna, még ki is nevették.

Sajnos kis hazánkban az amerikaiak iránti túlzott megalázkodás következtében az elmúlt néhány év alatt elharapódzott a tegeződés minden téren. Jómagam egyáltalán nem veszem jó néven, hogy lépten-nyomon letegeznek vadidegen emberek, szóban és írásban (ld. épp ennek a web oldalnak a szerkesztői) akik nálam évtizedekkel fiatalabbak. De nemcsak tegeznek - ami eleve egy nagyfokú udvariatlanság - ráadásul olyan angol szavakkal tűzdelik tele a szabályzatukat, amelyeknek semmi értelme nincs a mondatban, illetve az utána következő magyarázat nem azt jelenti, amit az angol szó jelent.

De visszatérve a tegeződésre és a magázódásra, sokkal jobb lenne visszatérni a régi változatra, amikor egy gyerek megadta a tiszteletet a felnőtteknek, a diák a tanárainak, és a hivatalos helyeken az ügyintézők az ügyfeleknek. A tegeződés két felnőtt ember között akkor történt meg, ha kölcsönösen megegyeztek abban, hogy tegeződjenek.

Szeretném megtudni, vajon mi volt a kivetnivaló ebben?