Miért ez a rohadt anglománia?

Fontosabb-e a hibátlan nyelvhasználat, mint a kommunikáció létrejötte?

Választ várok...

Nekem nem szívügyem az angol nyelv állapota, ergó felőlem az történik vele, ami csak akar. Az angolszászok gyarmatosították a világot, ha ennek köszönhetően romlik a nyelvük, az az ő bajuk. A saját anyanyelvem használatában mutatkozó elképesztő igénytelenség viszont zavar. Megkülönböztetném persze az elemi kommunikációt azoktól a beszédhelyzetektől, amikor igényes nyelvhasználatra van szükség, ezzel válaszoltam is a kérdésedre: attól függ. A baj az, hogy kb. a mai negyvenesek generációjától lefelé eltűnőben van az igényes (magyar nyelvű) nyelvhasználatra, fogalmazásra való igény és az ehhez szükséges tudás. Valami elképesztő a helyzet, mégpedig az írott sajtóban is (tehát azok körében, akiknek az a foglalkozásuk, hogy használják az anyanyelvüket). Persze ez nem csak az angol nyelv túltengésének a következménye, nem kis szerepe van ebben annak, hogy a leíró nyelvészek kicikizték, ellehetetlenítették, a szociolingvisták hatására nácizmusnak minősítették az ún. nyelvművelést (ami persze a maga túlkapásaival némileg rá is szolgált erre, de pár száz éve az a tendencia, hogy ha valamely korábban uralkodó, fojtogató tendencia ellen föllépünk, akkor a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük, lásd reformáció, tömegmészárlásba fulladó polgári forradalmak, kisebbségek elnyomása helyett kötelező túlszeretésük stb.).