Melyik nyelv hasznosabb? A finn vagy a norvég?

Bűnözés mindenhol létezik, egyik ország sem mentes a bűnözőktől.

Pár hete úgy megverték az egyik norvég barátomat, hogy örök életére heges marad az arca.. egy gyerek ismerősömnek meg a telefonját lopták el a bűnözők, amikor ment hazafelé az iskolából, teljesen besokkolt a gyerek..

Mindenhol vannak jobb, és rosszabb környékek. Bármikor bármi előfordulhat, még egy jobb országban is.

Szervusz, én is leírom a megfigyelésem és a véleményem ezekről.

Észtül, finnül, svédül és norvégul is tanultam, és némelyik nyelveken dolgoztam is az adott országban.

Próbálom a lehető legtömörebben megfogalmazni, mert több szempont is van azért.

Egy majdnem középfokú társalgási szintig tényleg a norvégból és svédből könnyebb eljutni, mint a finnugor nyelvekből.

Viszont, hogy pontosan beszéld a nyelvet mondjuk egy customer service állásban Budapesten egy multinál, vagy csak egy számlázási munkatársként telefonon és e-mailben, az azért már más tészta.

A finn valóban nehezebb lehet az elején, mint a skandináv nyelvek, viszont ha megtanulod az első 600 szót és a finnre tipikusan jellemző alapvető nyelvtani szabályokat (márpedig azzal fogsz kezdeni), onnantól kezdve magyar embernek nagyon könnyű a finn nyelv! Onnantól kezdve jön le igazán, hogy a finn ugyanolyan logikával alkot szavakat, kifejezéseket és mondatokat, mint a magyar. Nem akarok túlozni, de szinte inni lehet a szavakat, úgy értesz meg szakszövegeket is akár, hogy soha nem tanultad a benne levő szókincset, de megérted, mert ugyanazzal a paraszt logikával vannak megalkotva a szavak, mint a magyarban. A mondatalkotás, toldalékolás szintén. És egy nagyon kellemes élmény lesz a finn tanulása. Ráadásul amennyi szabálya van, annyira szabályos és követhető is :)

Ezzel ellentétben a svéd és a norvég a kezdeti gyors sikerélmények után válik igazán bonyolulttá. Az alapokat könnyű elsajátítani, de pontosan beszélni a norvégot/svédet, tehát elrugaszkodni arról a bizonyos középszintről, magyar embernek nagyon nehéz. Ahhoz már kelleni fog a külföldi kinttartózkodás. (Persze a finnt is be kell valahogy gyakorolni.)

Gondolok itt az igekötős igék igen széles tárházára. Sajnos amilyen eltérő a nyelvtan, ugyanolyan eltérő az igekötők és az elöljárószavak használatának logikája a magyartól. A finnel ellentétben gyakorlatilag egyenként kell megtanulnod, hogy legge ut, legge av, legge an... mert a magyar teljesen más szótöveket használ ugyanezekre a kifejezésekre. Ehhez le kell ülni önszorgalomból egy szótár elé és szoktatni magad a logikához, mert semmilyen nyelvkönyvben nincsenek összeszedve!

A másik a hozzáférhetőség. Ebből a szempontból a svéd és a finn a legjobb. Különösen az utóbbiból áll rendelkezésre Magyarországon elegendő magyar nyelvű tananyag ahhoz, hogy jó szintre megtanuld a nyelvet. De még a svéd is elérhető úgy, ahogy. A norvéggal az a gond, hogy a túristáknak szánt kezdő szintű subi-dubi könyveknél mélyebb ismeretanyagot mutató/tanító tankönyvek nem állnak rendelkezésre magyar nyelven, és nem készült középszótár sem, hanem az 1957-es kisszótárt bővítgetik, ami természetesen nagyon jó, hogy van.

Lényeg, hogy angolul férsz hozzá a normálisabb tananyagokhoz, de itt jön elő az, hogy az angol túl közel áll a norvéghoz és sokszor egy az egyben fordítások vannak olyan szavakkal (take - ta), vagy nyelvtani részekkel, amiknek a magyarban nincs megfelelője, vagy pontosabb leírást igényelne, hogy igazán megértsd. Szóval plusz munka, stb.

Ettől én egyébként a norvégot mégis favorizálom több okból. De én előtte tanultam meg a svédet és így már könnyebb norvégozni :)

Ennyit a nyelvi részről, posztolok mégegyet, abban a kulturális dolgokról írok.

Nem elriasztani akartalak, tanuld, amelyik szimpatikus természetesen :)

Ami a kulturális részt és egyéb tényezőket illeti.

Mindegyik skandináv - magyar mértékkel mérve - nagyon visszafogott az idegenekkel eleinte. A svédek egy része mégis nyitottabbnak tűnik. Ők azok, akik leginkább nyitottak a világ felé az utóbbi évtizedekben és kicsit átvették az angolszász viselkedésformát. Ez azt jelenti, hogy bátran mosolyognak rád, kezet fognak, beszélgetnek, és akár elköszönéskor meg is ölelnek. Viszont legbelül ők is skandinávok. Ez a látszólagos "nyitottság" inkább csak annak szólt, hogy találkoznak ezer emberrel rövid idő alatt, és megpróbálnak - világpolgáriasan - mindenkivel jól kijönni és felszínes kapcsolatot kiépíteni.

Szóval ettől ő nem válik olyan jó barátoddá, mint az a magyar, aki már ölelkezve köszön el tőled :)

Így elég megtévesztőek. És sok magyart láttam már, akik egészen letörtek emiatt :)

A norvégok, finnek ilyen szempontból jóval őszintébbek. Látszólag több idő megtörni a kókuszdiót, de ha egyszer sikerül, utána bent vagy! Örök életre a barátod. Ez a svédekre is igaz, csak a másik két náció kevésbé játtsza meg magát addig a bizonyos törésig.

A svédek mindig uralkodó náció voltak, és ez érződik a viselkedésükön is. Jóval magabiztosabbak, hiányzik az a bizonyos "kisebbségi érzés", és ennél fogva egy bizonyos érdeklődés a külvilág iránt is szintén hiányzik. (Mint az amerikaiak vagy franciák egy része, de azért persze nem olyan durván). Ennélfogva elég gyakori tapasztalat, hogy egy svédnek hiába szólalsz meg jól svédül, nem értékeli úgy, mint más nációbeliek, ha az anyanyelvükön szólalsz meg.

A norvégok azért ennél normálisabbak, a legegyszerűbb tőmondattal megkérdeztem a villamoson a norvégokat, hogy honnan jöttek. Hát a fél csoport odafordult és még érdeklődött is rólam. Na ez a svédekre nem jellemző.

A finnek pedig gondolhatod... a leginkább értékelik, ha beszéled a nyelvüket. Onnantól kezdve jó haver vagy. Szintén meggyűlt a bajuk a nyugati, germán hódítókkal és az orosz megszállókkal. Így egy finnel igen hamar kiderül, hogy valahogy egy követ fújtok valahol, illetve hasonló kritikával nézi a világot, mint egy magyar vagy közép-európai ember.

Ugyanakkor a finnek valamivel "egysíkúbbak is", rossz kifejezéssel. Szóval, ha nem szeretsz sífutni, szaunázni, nem szereted a havat meg a kultúrájukat, akkor megszívtad, kevesebb is lesz velük a kontaktusod. Ha viszont szereted, akkor nagyon királyul érzed magad náluk :) Több a kulturális hasonlóság is velük.

A norvégokon is érződik egyébként, hogy mindig el voltak nyomva, és ez nyomot hagyott a kulturájukban, viselkedésükön, ami magyar szemszögből inkább hasonlóság és megkönnyíti a barátkozást.

De természetesen bármit is hordtam össze a fentebbi posztjaimban, ha van valamelyik országban ismerősöd, vagy van lehetőséged mondjuk 1-2 évet kint tölteni, akkor mindegyiket nagyon tudod élvezni! És a nyelvtanulásban is végső soron az anyanyelvi környezet a fontos.

Ha itthon akarsz a nyelvekkel kezdeni valamit:

svéd a legkeresettebb, de abból már csak tökéletesen beszélőket várnak; újabban a norvégból majdnem ugyanannyi hirdetés van, és finnből is akad mindig szabad pozíció.

Mindhárom országból sok túrista érkezik Magyarországra, de csak Norvégiából mutatnak jelenleg növekvő tendenciát.

Hát, tudnék még írni, de ez is sok gondolom :) Remélem azért segítettem.

A finn kiejtésről mi a véleményed?

Én másfél éve tanulok svédül, és valóban nagyon könnyű. Akkor valószínűleg még nem értem el arra a szintre. Most pedig (nyár környékén) szeretném elkezdeni a finnt is. Nekem mindig a hallás utáni szövegértéssel van bajom, az angol nehezen megy, a svéd jóval könnyebben, de még az is nehezen. (Persze csak arányaiban, mivelhogy angolul sokkal jobban tudok, nyilván abszolútértékben azt jobban megértem.) Azt kérdezem, hogy ehhez a kettőhöz képest a finn mennyire más?

"A finn kiejtésről mi a véleményed? "

Szerintem jóval "tisztábban érthető", mint bármelyik germán. A finnben minden egyes hangot kiejtenek tisztán. Nincs, nagyon ritka a hasonulás, mindent pontosan úgy ejtenek, ahogy le van írva. Pl: "Tahdon" - pontosan úgy ejtsd, ahogy olvasod. Ezáltal könnyebben kivehető minden. A hangsúly is ugyanott van, ahol a magyarban, a szó elején, úgyhogy a szavakat is meg lehet különböztetni egymástól. Mondjuk a svédben például a harmadik meg negyedik szótagon is van hangsúly, ami eleinte a szókezdetek kiértését nehezebbé teszi egy magyar fül számára.