Szóismétlés - csak a magyarban olyan rettenetes?

Az, hogy a szóismétlés kerülendő, egy iskolás elképzelés, kb. olyan, mint a "hát-tal nem kezdünk mondatot" és a többi marhaság.

Bizonyos esetekben ronda a szóismétlés, mert a választékos beszéd szebb. Nem mindig jó azonban a választékos beszéd, pl. szakszövegben nagyon hasznos, ha egy dolgot mindig pontosan ugyanúgy nevezünk, mert akkor lesz a szöveg pontos és könnyen olvasható. Idegesítő, amikor a "szép hangzásért" egy szöveget homályossá vagy követhetetlenné tesz a szinonimák túltengése.

Ünnepélyes vagy hatásosnak szánt szövegekben szintén fontos a szóismétlés. Ha meggyőzésre vagy hatáskeltésre törekedsz, elengedhetetlen a szóismétlés, mert bele kell verni a fontos szavakat mélyen a hallgatóság agyába.

Csak az újságírói nyelvben és bizonyos szépirodalmi máfajokban igaz az, hogy a szóismétlés lehetőleg kerülendő.

"amennyire látom, ez egyetlen más nyelv használóit sem zavarja"

A magyar nyelv használóit sem zavarja, csak bizonyos tanárokat.

harmadikhoz egy pici adalék: azért érezhető az, hogy csak a magyarok gyűlölik a szóismétlést, mert nagy átlagban a magyarok csak magyarul beszélnek anyanyelvi vagy irodalmi szinten. amit nem tudsz elkerülni, azt úgyse bánod: én speciel örülök, ha kevés szóval is, de megtudom értetni magam egy külföldivel.

meglepő, hogy az irodalom is konkrét dolgok elmondásával foglalkozik, csakúgy, mint a tudományos szakszöveg; és mégis eltérő maga a szóhasználat. a szakzsargon nem ad sok kiutat; ismételni kell bizony. az irodalomban az ismétlést meg "sulykolásnak" tituláljuk, közben az sem több egy egyszerű ismétlésnél.

szerintem ismétlés mind olyan kell, és nem egy elítélendő dolog. aki elítéli, az butább, mint az, aki ismétel.