Valaki lefordítaná ezt a spanyol nyelvű verset? (lent)
ES TAN CORTO EL AMOR Y TAN LARGO EL OLVIDO
Como violín tocado por el tiempo,
esta noche de brumas y de silencio muerto,
me he sentado a cantarle, a mi triste recuerdo.
Efímero, inconstante es el amor, el sueño…
palabras, vanidades, mentiras que en momentos/
son verdades que alegran con sonrisas el cielo.
Tan corto como el vuelo de un ave en el desierto,
así expiró profundo, el cariño que pienso.
En noches como esta, no estuvo entre mis brazos…
¡Cuanto hubiera anhelado sus labios de rocío,
sus manos, sus caricias, sus te quiero de brisa…!
¡Cuanto no hubiese dado por quedarme en su alma,
mas éste sufrimiento, con su dolor me mata!
Abrevado este espacio cual narra mi silencio,
lágrimas se deslizan meditando mis versos,
se moja la ternura, aquellos besos tiernos…
que en aire me mandaba, ahora son recuerdo.
Como podré olvidar, lo que ella ni piensa,
tan corto fue su amor y tan largo mi olvido…
pues borró de su mente, mi alma y mis latidos/
la reemplazó por otra, y en su pecho palpita un nuevo corazón.
Amor de varias noches, amor de unos poemas,
amor, que breve fuiste/ ahora eres pena,
pero sabré borrarte con tinta de mis ojos,
aunque otros me lean y vean mi tristeza,
aunque tú al leerme… por mi ya nada sientas.
Előre is köszönöm!
válasza:Ki írta a verset? Nagyon jó!
OLY RÖVID A SZERELEM ÉS OLY HOSSZÚ A FELEDÉS
Mint ahogy a hegedűjén az Idő játszik,
a mai homályos éjjelen és halott csendben,
leültem énekelni a szomorú emlékeimről.
Tűnékeny, állhatatlan a szerelem, az álom, a szavak, a hiábavalóságok, a hazugságok, amelyek pillanatokig igazságok, de égig érő mosollyal örvendeztetnek meg.
Oly rövid és múlandó, mint a madár röpte a pusztaságban,
az elgondolt mély vonzalom.
Az éjjeleken, mint ez nem volt a karjaimban.
Ó hogy menyire áhítottam harmatos ajkait,
ölelését, simogatásait!
Mit meg nem adtam volna, hogy a lelkében maradjak, de ennek szenvedésnek megöl a fájdalma!
Csendemet átitatják versemnek elsikló könnyeim, átáztatja gyengédség, azok a gyengéd csókok…
válasza:Csendemet átitatják versemnek elsikló könnyeim, átáztatja gyengédség, azok a gyengéd csókok…
melyek a levegőben nekem parancsoltak, de már csak emlékek.
Hogy felejthetném el, hogyan ne gondoljak őrá!
Oly rövid volt a szerelme és oly soká bírom őt elfeledni,
végül kitörölt elméjéből, lelkemből és szívverésemből,
és mással helyettesített engem, és keblében egy új szív ver.
Néhány éjszaka szerelme, néhány költemény szerelme,
szerelem, mily rövid voltál, de ma már gyötrelem vagy,
de ki foglak tudni törölni szemem színével,
bár mások olvassák és látják szomorúságomat,
bár te ezt elolvasván semmit sem fogsz érezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!