A legoptimálisabb, és a legideálisabb "jelzők", csak szerintem értelmetlenek?

(Köszi! :-)

Ja, és ami a kérdést illeti, az én szememet az is bántja még, hogy szerintem inkább egyes számban köllene:

"A legoptimálisabb és a legideálisabb »jelző« csak szerintem értelmetlen?"

Bár tudom, hogy erről is megoszlanak a vélemények, és nagyon dívik az ilyenfajta használat. Pl. nem tudok úgy végigolvasni egy-egy Bartos Erika-mesét a gyerekeknek, hogy közben ne korrigáljak "röptében" 4-5(-6-8...) hasonlót... :-(

Menthetetlenül vén trotty vagyok, nekem már ezek nem esnek jól:

"...eltelt pár év, Anna és Peti megnőttek"

"Bogyó, Babóca, Gömbi és Pihe meglepetést készítenek"

"Peti és Gergő beöltöztek péncálos lovagnak"

"Anna és Peti rajzokat és ceruzákat tettek a kosárba"

"Anna és Peti nagyon szerettek homokozni."

"Apa és Peti sokáig ültek így, és figyelték a pókot."

(Ebből persze csak az "ültek" zavar.)

Azért B. E. sem teljesen nyakló nélkül használja, ha az ige van elöl, akkor azért marad az egyes szám:

"– Nagyon szépek vagytok, fiúk! – kiáltott Anya és Anna, amikor Apa és Peti hazaértek."

De szerintem lehetett volna a vége is nyugodtan "hazaért".

:-/

Atyaég! Most látom csak, hogy a kis példapárbeszédem végére sikerült marhaságot írnom, jól megkavartam magam. :-/

Természetesen ezt szerettem volna:

"...Így végül megtaláltuk neked a legIDEÁLISabbat, szívecském!"

Csak nyelvbotlás(/ujjbotlás/agybotlás) volt. Mea culpa, hamu, hamu... :-(((