A legoptimálisabb, és a legideálisabb "jelzők", csak szerintem értelmetlenek?

Érdekes lehet ezeket elolvasni, rövid:

[link]

[link]

Egyébként ha belegondolunk az ideálisba, akkor tényleg igaz lehet, hogy azt csak mi ruházzuk fel a felsőfokú jelentéssel, pedig csak olyasmit jelent (az "ideá"-ból kiindulva ugye), hogy "az elképzelés szerinti". És ebből valamiért "kétállású" kapcsoló lett ("vagy ideális, vagy nem"), pedig simán lehetne olyan, mint a fokozható melléknevek:

ez nem kék, az kék, amaz még kékebb, és az ott a legkékebb;

ez nem magas, az magas, amaz még magasabb, és az ott a legmagasabb.

Elképzelhetnénk egy ilyen párbeszédet:

- Tetszik ez a ruha, megvegyük, ilyenre gondoltál?

- Hát, vannak dolgok, ami lehetne jobb (pl. a színe meg a hossza), de azért nagyrészt ideális. [vagyis nagyrészt "olyan, mint amilyet elképzeltem"]

- Akkor itt van ez a másik, ez milyen?

- Na, ez már sokkal ideálisabb! Legyen ez!

- Ugye, milyen jó, hogy az összes ruhaboltot végignéztük a plázában? Így végül megtaláltuk neked a legoptimálisabbat, szívecském!

Ez ugye a fenti fejtegetésm szerint teljesen rendben van ("etimológiai-logikai" szempontból). (?)

A szokásos köznyelvi használatnak is megfelel, hiszen sokan használják a "legideálisabb" kifejezést – bár nagyrészük valószínűleg nem tudatos "logikai" megfontolásból, hanem inkább amiatt, amit a másodikként linkelt posztban is írnak: a nyelvérzékük nem érzi, hogy volna benne felsőfok (tehát ők ugyanígy az "legoptimálisabb"-at is használják).

Csak az a baj a párbeszéddel, hogy vannak, akiknek nem tetszik valamiért. De miért is? Több oka lehet ennek:

a) egyszerűen így tanulták ("az ideális az már felsőfok!"), és ezt kritikátlaul elfogaták a tanári/szülői tekintély miatt;

b) olvasták a neten egy nagyokostól, és elfogadták tőle (szintén "gondolkodás nélkül");

c) hallották valakitől (mint fent), de át is gondolták, és egyetértenek vele.

Ha te a c)-be tartozol, akkor valószínűleg nem győztelek meg a fenti fejtegetésemmel, és továbbra is idegesíteni fog a "legideálisabb".

Ha a)/b), akkor még lehet, hogy belátod, hogy csak egy nyelvi babona áldozata vagy (mint pl. hogy "de"-vel/"hogy"-gyal nem kezdünk mondatot, illetve a mindenféle germanizmussal kapcsolatos babonák), és talán most meggyőztelek... :-) (?)

Ui.:

(És a vesszők használatának indokolatlan túlzásba viteléről mi a véleményünk?... ;-)

Nem azt írta, hogy akinek rossz a nyelvérzéke, az nem érzi hogy ez felsőfok, hanem hogy általában a magyar nyelvérzék nem érzi. Hasonlóan ahhoz, ahogy az invitált sem érzi befejezettnek, mert nem érzi benne azt az igekötőt, amelyet a meghívban viszont nagyon is igen, ezért sokan nem tesznek tudatos erőszakot a nyelvérzékülön, hanem odateszik az invitál elé a meg- igekötőt. Szemerncsi kétségen sincs afelől, hogy neked a meginvitálról (sőt talán még az azt használókról is) ugyanolyan lesújtó véleményed van, mint a legideálisabbról, és hát amúgy is kibékíthetetlen ellentét van az előíró és a leíró nyelvészeti hozzáállás között, úgyhogy nem erősködöm tovább.

Így jártunk. :-)

De tudok ám én is értelmetlenül logikus lenni, ha nagyon akarok: a válasz az eredeti kérdésedre:

Nem.