Miért próbálnak sokan olyan kifejezéseket használni, amit rosszul tudnak?

A szavakkal játszás meg a helytelen beszéd külön kategória. Azt sztem meg lehet állapítani, ha vki viccelődik vagy kreatívkodik a nyelvvel. De azt is, amikor nagy szavakat, közmondásokat akar használni, hogy azzal menőzzön, de arra nem képes, hogy ezeket megtanulja, jól alkalmazza... nyelvében él a nemzet, ugyebár.

Pl. az ilyenek, hogyha nem kifejezetten viccelődve használja, hogy szuterén/szuvenír jogom, nehéz dió, motorikus hazudozó...

Ne éljetek szótárakban azt a nyelv nem szereti. A nyelv rugalmas, legfeljebb nem minden változatát ismeritek, vagy ismerjük.

Attól mert furcsa még nem biztos, hogy rossz. Lehetnek hülyeségek is, de kicsit legyen mindenki rugalmasabb, és kevésbé fog idegeskedni azon, ha valaki másként mond valamit, mint ahogy azt ő megszokta.

"Lehetnek hülyeségek is, de kicsit legyen mindenki rugalmasabb, és kevésbé fog idegeskedni azon, ha valaki másként mond valamit, mint ahogy azt ő megszokta."

Persze... ez azért nem így megy. Az ilyen szólásoknak, mondásoknak mind van jelentésük, eredetük. Ez nem olyan, hogy valaki lábast mond, más meg lábost. És akik rosszul használják ezeket, azok nem nyelvújítók. Ha valaki jól használ egy kifejezést, feltételezem róla, hogy olvasott ember. Ha valaki nem használja helyesen, azt feltételezem, hogy hallotta valahol, nem jegyezte meg jól, és nagyot akar mondani, de nincs akkora agya, amekkora szája.

Velem ez nem fordulhat elő hiszen csilagosötös voltam hejesírásból (meg másból is, na nem szerénykedem)!

Akkor is ha ne hiszitek!

Tudok is ám íly kifejezéseket:

Ki akart semmisíteni a vagyonomból.

Most nem jut eszembe több de eskűszöm sokat tudok.

Különben is ne tőllem tanújjatok arra ott a suli!

Meg az is gyakori, hogy összekevernek két mondást, amiből hülyeség jön ki.

Nem ússza meg szárazon - nem viszi el szárazon + nem ússza meg

Vaj van a füle mögött - vaj van a fején + van valami a füle mögött