A Latin-Amerikában beszélt spanyolt ti is szebbnek találjátok a Spanyolországban beszélt változatnál?

Szerintem meg éppen a mexikói spanyol a legérthetőbb és a sztenderdhez legközelebb álló nyelvjárás. (Illetve nem csak szerintem, hanem az ezt kutató nyelvészek szerint is.)

Ez megint teljesen szubjektív kérdés, attól függ, ki milyen nyelvjárást tanult. Aki anyanyelvi környezetben tanulta meg a nyelvet, annak sajnos az a hátránya, hogy csak azt a nyelvjárást tanulja meg (persze sok előnye is van, pl. a valós, használt nyelvet tanulja meg, nem pedig a csak elméletben létező sztenderd/irodalmi spanyolt).

Eleinte nekem is furcsa volt, amikor elkezdtem tanulni a latin-amerikai spanyolt (ráadásul mexikói volt, amit először hallottam, a tanárunk pedig uruguayi származású volt), és először hallottam spanyolokat, nekem is elsőre az volt a benyomásom, mintha nem is ugyanazt a nyelvet beszélnék. De aztán ahogy haladtam vele és egyre jobban értettem, idővel rájöttem, hogy semmi komolyabb különbség nincs a nyelvjárások között. Ugyanaz, mint amikor egy magyar nem pesti köznyelvet, hanem valamilyen tájszólást beszél: csak annak furcsa, aki még ilyet nem hallott. De mivel ez az anyanyelvünk és már nagyon korán hallunk mindenféle tájszólást, nem mondanánk azt egy dunántúlira vagy egy palócra, hogy "nem magyarul beszél".

Mint írtam, ez teljesen szubjektív és egyéni ízlés kérdése.

Madridban nincs ceceo. A ceceo azt jelenti, hogy az /s/ fonémát – azaz az "s" betűvel jelölt hangot – is úgy ejtik, mint a "ce", "ci" csoportok "c"-jét vagy a "z"-t. A legdélebbi andalúz nyelvjárásokban beszélnek így az iskolázatlan parasztok.

A seseo nevű jelenség pedig az /s/–/θ/ fonémákat nem megkülönböztetését jelenti, vagyis a legtöbb spanyol nyelvjárást, amelyekben csak /s/ fonéma van.