A magyar nyelvben hogy hogy nem alakultak ki nagyon eltérő dialektusok?
Csak érdekelne.
A magyar dialektusok csak nagyon minimálisan térnek el a sztenderdtől, és mindenki számára 95-100%-osan érthető, azaz mintha szinte dialektusok sem lennének.
Ezzel szemben pl Észtország, ami fele akkora mint Mo., olyan nyelvjárásokkal rendelkezik (pl Dél-Észt), hogy azt egy Tallinn-i nem érti meg vagy csak nagyon nehezen.
Vagy A nálunk nemsokkal kisebb Ausztria. Ott a tartományokban eltérő nyelvjárásokat használnak, itt is megjelenik minden kiejtésben is, sokszor egymást sem értik, a sztenderd némettől, a hochdeutschtól meg igen messze áll.
De mondhatnám példaként még Horvátországot, vagy Ukrajnát...(Romániát nem tudom)
Most lehet mondani a székely nyelvjárást, de az érthető, hogy ennyire "elformálódott", révén román tenger veszi körbe, meg már jó rég óta Romániáé.
Én az országon belüli nyelvjárásokról beszélek. A magyar nyelvben hogy hogy, vagy mitől, miért nem keletkeztek ilyen egymástól feltűnően eltérő dialektusok/nyelvjárások?
Vagy mi annak az oka, ha valahol ilyen kialakul?
21:56-os válaszoló
A válaszoddal egyetértek.
Annyit tennék hozzá, hogy attól mert nem írják egybe a szótövet és a ragot stb. Attól még egy nyelv lehet ragozó nyelv.
A magyar nyelvben is eredetileg önálló szóként léteztek a jelek, ragok, képzők stb. Külön is írták. Az már éppen csak szokás, hogy valamelyik nyelvben egyben írják vagy külön ezeket. :)
Kedves ettro, ismét én vagyok.
Sajnos azt kell mondjam, nem érted, mit jelent az agglutináló nyelv, kifejezés, ami a magyarra jellemző, míg a japánra nem: "ragasztó nyelv" ("glu", mint az angolban, talán a latinban is(?)), tehát a toldalékok a szavakhoz kapcsolódnak.
Lehet, h nem érted az érvelésem... abból indult ki felvetésem, h reagáltam abéli gondolatodra, hogy szerinted a magyarban azért nincsenek dialektusok, azért változnak meg időben sokkal lassabban a szótövek, mert a toldalékok a szavakhoz kapcsolódnak. (Erre mondtam, h agglutináló a magyar).
Erre reagáltam ,h a japán viszont nem kapcsolja a szavakhoz a toldalékokat. Ráadásul a méreteiben hasonló országa mienkéhez. MÉG SINCSENEK DIALEKTUSOK OTT SEM, akárcsak a magyar nyelv esetén.
Akkor hát mire alapozod azon meglátásod, h a magyarban azért nincsenek dialektusok, mert hozzákapcsolja (agglutinálja) a toldalékokat a szavakhoz? ;)
Nem kötözködni szeretnék, hanem a logikádat, érvedet érteni. Egyébként gondolatébresztő a felvetésed, amire először reagáltam.
Az észt nyelv is agglutináló, mégis egy Dél-észt nehezen ért meg egy Tallinit.
Vagy akár Finnország...
Függetlenül attól, hogy ki mit gondol. Én találkoztam több Japánnal. És ők azt mondták, hogy az ő nyelvük ragozó nyelv, tehát agglutináló. Velük nem akarok vitatkozni, ha ők azt mondják, akkor elfogadom, ők csak ismerik a saját nyelvüket.
A tudósok viszont azt mondják, hogy a magyar nyelvben elsősorban azért változik lassabban a nyelv mert ragozó nyelv. A szótövet nem módosítja sem a rag, sem a jelző, sem a képző se semmi. De ha egy ragozó nyelvben változás van, akkor az viszont ki hat minimum 200 képzett más szóra is, mint a lavina. Vagy állandó, vagy minden változik.
A Japán nyelvbe meg nem akarok bele folyni, mert nem ismerem, de ha nekem egy Japán azt mondta, hogy ragozó nyelven alapszik, akkor ezt neki elfogadom.
Az agglutináló, magyarul ragozó nyelv viszont abszolút nem azt jelenti, hogy a szótő és a rag egybe kell hogy legyen írva. A lényege az, hogy van egy szótő, amit követ a rag stb. És nincs elöljáró szó. Azt még mindig tartom, hogy teljesen mindegy, hogy én azt írom le, hogy CSINÁLOM vagy azt, hogy CSINÁL OM. Ennek semmi köze ahhoz, hogy egy nyelv ragozó-e vagy sem. Ha a magyar nyelvben a szótövet és a ragokat stb. nem írnánk egybe, a magyar nyelv akkor is ragozó nyelv lenne.
A ragozó nyelvek egyik fő tényezője, hogy magát a szótövet nem módosítják, nagyon sok nyelv van ahol maga a szótő is megváltozik.
Kedves előző, per pillanat abban vagyok bizonytalan, hogy miért ne lenne ragozó egy olyan nyelv, amely nem a szótő mögé, hanem elé teszi a toldalékokat?
Pl. az angol egyre inkább efelé -agglutináló irányba- tendáló, de a hagyományait tekintve flektáló (fuziós/(szótövet)hajlító) nyelv.
Pl. felktáló, mert
sing = énelelni
sang = (az egyik fajta) múlt ideje az énekelni igének
song = dal
VISZONT ragozó IS, mert
MY song = AZ ÉN dal-OM
IN MY song = AZ ÉN dal-OM-BA
Satöbbi....
Tehát azt nem értem soraid alapján, hogy miért ne lehetne egy adott nyelv ragozó mivoltára jellemző az elöljáró, illetve a szavak előtt a toldalék? Nem értek igazán ehhez, ezért kérdem.
Az angol nyelv összetevői között volt ragozó nyelv. De alapvetően flektáló nyelv.
A huszadik században, már minden nyelv erőlködött azon, hogy saját nyelvére ráhúzza a ragozó nyelv elnevezést. Mintha ez valami többletet adna egy nyelvnek, de ha ennyire ezt akarták, akarják, akkor bizonyosan van az ő gondolkodásukban ilyen. Már a szláv nyelvekre is rá akarták húzni, hogy ragozó nyelv, semmi köze annak sem a ragozáshoz, szintén flektáló nyelv, mint az angol.
Tipológialilag
- van elkülönítő (izoláló)
- ragozó (agglutináló)
- hajlító (flektáló)
- bekebelező (inkorporáló)
Vannak olyan megközelítések is, hogy az agglutináló megnevezést egy nagy halmaznak tekintik és ebbe benne van a hajlító, a ragozó, és az izoláló nyelvek is, de megkülönböztetve egymástól.
Ha ezt vesszük alapul és nem az első csoportosítást, akkor az angol is nevezhető agglutináló nyelvnek, de ragozónak akkor sem. Még ha a korai angol nyelv vett is át ragozó nyelvektől bizonyos nyelvtani elemeket.
Ettől függetlenül én nem akarok senkit sem meggyőzni, én így tudom, és így is ismerem a nyelveket. A nyelvek összetettek, és minden nyelvben van egy kis ilyen is meg olyan is, de van egy fő vezérvonal ami meghatározza a típusát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!