Melyik nyelv tetszik a legjobban?

Én őszintén szólva egyáltalán nem tudnék dönteni.

Minden nyelvet imádok, és mindet másért. :D

#1: Nekem a spanyol olyan, mintha a nép nyelve lenne, amit mindenki beszél, és mindig lenyűgöz a ritmusossága, és tényleg nagyon szép :)

A latin és a görög ősi nyelvek, klasszikusak, amiket nem lehet reprodukálni; utóbbiban még benne van az a tipikus görögös életérzés is :D

A német és az orosz kemények és hangzatosak, pont úgy, ahogy írtad, plusz még a német szereti hosszan kimondani a dolgokat, az orosz viszont inkább tömör, nem pazarolja a szót.

A kínai nekem nagyon dallamos és az egész nyelv egy kész nyelvtörő, eszméletlen, hogy milyen hangokat pakolnak egymás mellé, a japán aranyos, és az is nagyon ritmikus és olyan gyorsnak hat; mindkettő nagyon lágy.

Az olasz is nagyon szép, olyasmi, mint a spanyol, nagyon ritmusos, és mintha minden szóban lenne egy apró feszültség, ami csak nő a hangsúlyos pontig, ahol levezetődik.

A francia nekem teljesen művészi nyelv,

#2: Az angolt én is imádom, ezt viszont én sem tudom megmagyarázni miért. :D Olyan változatos, mégis sokszor visszatérnek a jól megszokott hangok.

Továbbá, az angol annyira rugalmasnak tűnik nekem, hogy a gettóktól kezdve a legműveltebb körökig, mindenhová passzol a megfelelő formájával. :D

#3: A magyarban én a szórend végtelenségig való variálhatóságát és a változatos hétköznapi szókészletet szeretem nagyon :D

#4: Az angol viszont egy alattomos nyelv! :D Könnyűnek mutatja magát, de amikor már mész felsőfokra, azután pedig a végtelenbe és tovább, akkor fogsz vért izzadni! :D Minden szóra van egy pontos kifejezés, és arra a kifejezésre van ezer szó, ami mind-mind egy picit mást jelent! Ez az igazi kihívás benne szerintem.

Sokan panaszkodnak az igeidőkre, de nekem azok logikusak, és nagyon tetszik, hogy már az ige puszta idejével mennyi dolgot tudok kifejezni :D

Na meg a kiejtés... Szerintem a francia kiejtésére is jobban rá lehet érezni, mint az angoléra: tizedik éve tanulom, de még mindig tudnak olyan szót elém rakni, aminek a kimondásához hozzá sem tudok kezdeni :D Míg a franciát négy éve tanulom, és azt tapasztaltam, hogy nem nagy ördöngösség.

Írásképileg a francia nagyon szép, keszekusza; a kínai is nagyon szép, olyan jó zsúfolt és „mozgalmas”, mintha csak a kínai nagyvárosokban járkálnék, a japánnal pedig ugyan így, plusz hogy az „kerekdedebb”, lazább a sok hiragana miatt, ugyanakkor kiejtésben mégis sokkal pörgősebb; a cirill betűs folyóírás nagyon-nagyon szép még, a nyomtatott írás pedig pontosan azt a tömörséget és szigorú rendet tükrözi, mint maga az orosz; az arab nyelv írása is nagyon szép és különleges; a magyar is olyasmi, mint a francia: kacifántos ékezetek mindenfelé, ebből a szempontból az angol viszont olyan csupasz.

De ez csak az én szubjektív véleményem :)