A japán nyelv miért annyira összetett?

Nem elsősorban összetett, hanem inkább más. Olyan szavaik vannak, amik nálunk nincsen, de sok olyan szavuk pedig nekik nincsen, ami nekünk van (nyilván ezt ne úgy értsd, hogy nem tudják kifejezni csak mondjuk egy terpeszkedő szószerkezet kell hozzá vagy bizonyos árnyalat nincs meg benne).

Persze ott van az is, hogy japánban szavakat kanjival írnak le. És a kanjikhoz vannak hozzárendelt jelentéseik és szavak jelentései, amit ezzel írnak le. Ez elsősorban két kanjival írodó szavaknál, illetve igéknél jön elő, ahol sokszor jelentősen más a hozzárendelt jelentés és maga a szó jelentése. És a hozzárendelt jelentésből kapsz egy "másodjelentést" vagy "jelentéstárnyalatot", amit nem tudsz magyarba lefordítani.

Pl. touryuumon, aminek jelentése "a sikerhez vezető út", de szószerint a sárkánykapujához felmászni.

Hát nekem olyasmi tapasztalatom van a japán nyelv másságával, hogy pl. mikor ott étteremben voltam, a pincérnek és megköszöntem valamit, a japán házigazdánk meg azt mondta a pincérnek, hogy "elnézést", mikor én "köszönöm"-öt mondtam volna. (Magyar aggyal ez úgy hat, mintha még azzal is terhére az ember az alkalmazottnak, hogy igénybe veszi a szolgáltatását.)

Vagy nem mindig azt mondják, hogy "légyszi, csinálj meg valamit" (pedig erre is van szerkezet), hanem "megkaphatnám azt tőled, hogy megcsinálnád ezt az izét?"... Mert ez udvariasabb.

Szóval ennyire más szerkezetekkel fejezik ki magukat, hogy egyszerűen nehéz ráállnia az agynak.

A sok udvariassági fokozat miatt van.

Vagy még ami eszembe jutott: pl. az "anata" szó szótár szerint azt jelenti, "te", de ez annyira bizalmas, hogy alig használják a valóságban, és ha a feleség így szólítja meg a férjét, akkor már úgy fordítják, hogy "Drágám", ami jogos, mert náluk ez ennyire közvetlen szó.

Igen, amit a második írt az szerintem is sokkal inkább megszokás és kultúra kérdése, mintsemhogy nyelv.

Ilyen pl. az is, hogy ahelyett, hogy jó étvágyat kivánnának, azt mondják, hogy いただきます (itadakimasu), ami az enni és a kapni alázatos formája. Ebből az is következik, hogy azt az evő mondja magának vagy azoknak aki körülötte esznek vagy nem esznek, nem pedig egy evő vagy nem evő, annak aki eszik.

Vagy például Japánban a szenvedő szerkezet, tényleg szenvedő szerkezetet jelent. Tehát nem csak azt jelenti, hogy a tárgy tett valamit az alanyal, hanem azt is jelentheti, hogy én elszenvedem, hogy valamit tesz valaki, szószerint. (Pl. elesődtem az esőtől vagy valami ilyesmi.)

ASdurth, nem azt írtam, hogy a körülötte lévőknek szól az alázatosság, hanem hogy míg Europában a "Jó étvágyat" féle kívánságoknál a "feladó" azok, akik az evő körül vannak, és a "befogadó", az aki eszik, addig a japán "itadaku" esetében ez fordítva van. Persze mondhatod, hogy az igazi "címzett" az akivel szemben az álazatot fejezzük ki, de ettől függetlenül mindenki más körülöttünk hallani fogja és azért számukra is can üzenete.

Tisztában vagyok azzal, hogy az itadaku elsődleges jelentése kapni, és hogy ebből rögzült alázatos beszédben, mint "enni/inni", de ettől függetlenül "itadaku" az evés, ivás (rendhagyÓ) alázatos igealakja is.

Persze mondhatnánk azt is, amit te, de ez csak nézőpont kérdése. Ugyanígy mondhatnánk azt is, amit én.

Nem helytelen a megközelítésem.