Segitenétek nekem?

Nem.

Most egy japán-magyar szótárt keresel, ami romanizált alakban adja a japán szavakat vagy egy hiragana kiejtési útmotatót keresel?

[link]

Itt van egy romanizáció, csak kevés eltérés van a magyar kiejtéshez képest ebben.

a -> á

u -> inkább ü, de u-nak tanítják sokszor

sh -> s

s -> sz

ch -> cs

ts -> c

y -> j (öszzetételben is, tehát mya az mja)

j -> dzs

w -> v

Ahol a kiejtés mellé van írva valami zárójelben, pl ぢ-re di(ji), ott az azt jelzi, hogy szisztematikusan di-nek romanizáljuk (pl: ha meg akarjuk különböztetni a kettőt vagy gépen be akarod gépelni), de kiejtésileg a ji (magyarul dzsi) felel meg neki.

Aztán csak mellékesen hozzáteszem, hogy a f az náluk kicsit a mi f és h-ánk közt van (mintha egy gyertyát fújnál el), az r pedig a mi r és l-ünk közt. De ezekkel annyira szerintem nem kell törödnőd, hisz japánok is vannak, akik kicsit ilyenebbnek vagy kicsit olyanabbnak ejtik.

Illetve magyarhoz hasonlóan japán se százszázalégik fonetikus

Az valószínűleg nem lep meg, hogy két magánhangzó egymás után egy ugyanolyan hosszú magánhangót ad. Pl. ookami -> ókámi.

Viszont o-t, u-val hosszítják általában (pár kivételnél, mint ookami ookii vagy tooi o-val). Tehát ou általában egy hosszú ó, de! ha japánban az igék szótári alakban u-ra végződnek, és ilyenkor külön kiejtik mégha az igető a-ra végződik is.

Tehát ou, mint király/főnév az ó, de ou, mint követ/ige az ou. Fontos, hogy ez csak a szótári alakban igaz, mert az igéknek van egy alakjuk, ami pedig mindegyiknél ou-ra végződik és azt az ou-t ó-nak ejtjük.

Magánhangzó (kivéve ii, ami í) után i, j-nek ejtődik, de e után van, hogy é (de inkább ej)

Van három partikula, amit máshogy írnak, mint ejtenek:

A téma partikula, amit va-nak ejtenek, de ha hiraganájával írják. Sokszor viszont wa-nak romanizálják kiejtés alapján.

Az irány partikula, amit he hiraganájával írják, de e-nek ejtik. Van hogy e-nek romanizálják írásban.

A tárgy partikula, amit a wo hiraganájával írják, de o-nak ejtik. Mivel wo-t csak erre használják, ezért inkább o-t tulajdítanak hozzá, mint hangalak és nem wo-t.

Magánhangzót egy elé tett kis tsu-vel duplázzák. Tehát

あつき = atsuki = ácuki, míg

あっき = akki = ákki

N kivétel, mert az a külön álló n hiraganával duplázzuk.

Pl おんな = onna

Néhány romanizációban láthatsz n'-t, ez a ん-t jelöli. Pl. Ken'ichi. Azt hívatott jelezni, hogy a szó ke-n-i-chi けんいち), nem pedig ke-ni-chi (けにち).

Alapvetően ennyit elég tudni róla, azt van néhány furcsaság, mint pl. gen'in vagy zen'in, amiket gein és zein-szerűen ejtik.