Ha valaki magyar akcentussal beszélne angolul, megértenék?

Dehogynem, van magyar akcentus. Elég jellegzetes:

1 - a hangsúly mindig az első szótagra kerül, nagyon lemagyarosítja a kiejtést

2 - magyar r-rek ejtése

3 - az nj helyett ny-nyezés (nem nú, vagy njú, hanem *nyú-nak ejtés), de épp így a gy-zés, ty-zés, c-zés, dz-zés (ezek a hangok az angolban nem léteznek).

4 - a hangsúlytalan szótagok nem sorvadnak, motort, ejtenek moutör helyett, a Donald-nál a donöld helyett *donáld-ot

5 - nagyon magyaros vonás még a kettőshangzók helyett egyeshangzó, a go nem gou vagy göu, hanem *gó, a game nem géim vagy géjm, hanem *gém.

6 - a way nem wéi, hanem *vé/néha *véj, a w->v helyettesítés is tipikus

7 - a bad és bed magánhangzóinak összemosása

8 - a hasonulások is magyarosak, a finished szót nem finist-nek ejtik, hanem finizsd-nek, a baseballt meg béiszbool-nak, hanem *bézból-nak

9- nem nyújtják meg a hangsúlyos szótagokat szünet előtti zöngés mássalhangzó előtt, a magyaros akcentusban a bad és bat szavak egyforma hosszúak,

10 - a TH hangok helyett sz/d ejtése, *szenk jú, és *máder/*mádör,

11 - sötét l helyett világos l használata (bár ez megint csak van más akcentusokban is),

12 - a hangsúlyos szótag legelején a zöngétlen zár-, zárréshangok nem hehezettek, nekünk a play az nem phléi, hanem pléj vagy plé,

13 - az ing-re végződő szavakban ejtik a g-t, pedig nem kéne, a singing szótán sziNiN helyett *sziNgiNg van

14 - a többesszámot többször képezzük rosszul, pl. games szót gémsz-nek ejtjük a géimz helyett,

15 - magyaros átvételű szavak használata angol beszédben, pl. konténer a kön théinör helyett, meg a lunch löncsnek ejtése a láncs helyett,

16 - jellemzőek még a magyar logikájú mondatok és magyar mondások tükörfordítása, pl. "falra mászok tőle(d)", ezt hiába fordítjuk le helyesen, egy angol anyanyelvűnek értelmetlen lesz. Még így is csak pár főbb vonást említettem meg, lehetne folytatni hosszan a sort.

11-es válaszoló vagyok:

"Kedves utolsó! Ez nem minden beszélőre igaz. Igen általános hibák, de nem gondolom, hogy aki már régebb óta tanulja/beszéli az angolt, az ilyeneket elkövetne. Főleg akinek jó nyelvérzéke van. :)"

Ha nem is minden beszélőre igaz, de majdnem mindre. A kiejtést, és a beszéd gyakorlását a honi nyelvoktatásban eléggé hanyagolják.

11-es válaszoló vagyok:

Örülök, hogy vannak, akik egyetértenek. Általában le szoktak hurrogni, hogy a kiejtés mindegy, nem fontos, meg ne kötözködjek, ne buz1zzak. Pedig tényleg ezek a jellemző magyar akcentus kellékei.

Amúgy, hogy jót is mondjak, a világ angol akcentusai között a magyaros Hunglish még egy elég tűrhető kategóriát képvisel. Vannak nála sokkal szörnyebb, borzalmasabb, messze érthetetlenebb kiejtések is: tipikusan ázsiai és afrikai akcentusok pl.

Végül is, ha nem mindig a nyomorult szó elejét hangsúlyoznánk, betartanánk a sorvadásokat, nem alakítanánk a kettőshangzókat egyeshangzókká (way -> *vé), és az ing-hez hasonló hangkörnyezetben nem ejtegetnénk bele mindig feleslegesen a g-t, és nem a magyar hasonulásokat alkalmaznánk (finished -> *finizsd), akkor tényleg egész kellemes, szolid kis akcentus is lehetne a magyaroké. Egész pici odafigyelés kell tanuláskor, hogy ezeket az alap hibákat ne kövessük el, és ezek ne rögzüljenek belénk hibásan. Csak az kéne, hogy a kiejtést mindig kiírjuk a szótárból a szavak fölé, és meghallgassuk, kimondjuk a jó szókiejtést, mikor egy új szót tanulunk. Eleinte körülményesnek, macerásnak, időrablónak, tanulást túlságosan lelassítónak tűnik ez a módszer, de aztán megszokja az embert, belelendül, és a végén egészen lehet élvezni is, meg plusz önbizalmat meríteni egy jobb kiejtésből beszéd során.

Én magam egy pesti kézműves vásáron árulok, jellemzően 90%-ban külföldieknek, igen sokan érkeznek angol nyelvterületről. Legalább öten-hatan kérdezték már, hogy angol anyanyelvű országból jöttem-e, magyar vagyok-e egyáltalán, mióta élek Magyarországon, stb., és felteszem, nem mondta mind, aki gondolta. Persze néha kibukik a dolog, amikor nem tudok egy szót, vagy véletlenül rossz nyelvhelyességgel mondok valamit, hiszen nem vagyok egy nyelvzseni, még nyelvvizsgám sincs. (Igaz, ez inkább anyagi okokból.) De mégis, versmondások miatt sokat foglalkoztam a helyes _magyar_ kiejtéssel, ráéreztem, milyen hanghoz mit kell produkálni, az angol pedig ezek után valahogy adja magát. Az ember hall angol filmeket, játékokat, a hangsúlyra és kiejtésre rászokik, optimális esetben egyszerűen úgy lesz neki természetes.

Mindehhez adódik még az a sajátos helyzet, amit valamely korábbi hozzászóló említett, hogy az angolnak számos (vagy számtalan) lokális változata létezik, még egy városon belül is különböző kiejtések, tájszólások léteznek, az általunk elvileg tanult oxfordi például Angliában szinte kiveszőben van, és London majd' minden kerületében más a módi, az USA-ról, Kanadáról, Ausztráliáról már nem is szólva. Mindezért az átlag angol anyanyelvűnek jó, de némileg különböző kiejtés hatására természetes módon egy eltérő angol dialektus merül fel, nem egy kelet-európai akcentus.

Emellett azonban hallom a többi árust, és én magam is meglepődtem a magyar akcentusukon, ami szinte kivétel nélkül igaz azokra is, akik amúgy jól beszélnek angolul. Korábban azt gondoltam volna, ez csak holmi humoros filmes fogás. :)

(Előző vagyok)

11-esre:

"13 - az ing-re végződő szavakban ejtik a g-t, pedig nem kéne, a singing szótán sziNiN helyett *sziNgiNg van"

Ez egy közkeletű tévedés, amit némely dialektus táplál, a legtöbb változatban és a sztenderdekben ejtenek egy alig hallható, hátul képzett, szinte csak egy halk pattanásra emlékeztető g-t, a lényeg pedig, hogy az n-et szintén hátul képezzük. De ilyen fonémakapcsolat a magyarban is előfordul, csak hangsúlyosabb, jól hallható g-vel.

Utolsó!

A 'singing' -ben ejtik a G-t csak nem magyarosan és sokkal inkább elharapva, olyat, hogy "szinin" még soha nem hallottam.

Előző vagyok.

Bocsánat a 11-esre gondoltam én is. Csak most az utolsóét olvastam és kicsit összevissza kevertem a dolgokat. (késő van már. :D)