Kérdések angol kiejéssel kapcsolatban (? )

Ha nincs a füled ráállva, mert nem éltél huzamosabb ideig angol nyelvű közegben, akkor normális, hogy a th-t (amilyen a "they" szóban, fonetikus átírással /ð/) d-nek hallod. Ez azért van, mert a /ð/ a magyar nyelvben nem létezik. Nézz sok angol nyelvű filmet, és akkor rááll a füled. Kérj meg egy angol tanárt, hogy magyarázza el a különbséget. Technikaliag a /ð/ a d és a z között van valahol. Ez a videó segít talán:

http://www.youtube.com/watch?v=q3B5zvxSe1E

Tudni kell ugyanakkor, hogy a th-nak van egy másik, zöngétlen kiejtési módja is, ami fonetikus átírással /θ/. A "thanks" szóban így kell ejteni a th-t, és nem úgy, ahogy a "they" szóban. Ahogy a /ð/-t d-nek, úgy a /θ/-t gyakran sz-nek ejtik az angol kiejtést nem jól bíró külföldiek, köztük a magyarok (thank you - "szenk jú", think - "szink").

Egyébként igen, vannak olyan anyanyelvűek, akik a /ð/-t d-nek ejtik, de ők nem sztenderd angolt beszélnek, hanem valamilyen dialektust. Pl. a Cockney angolban a /ð/-t d-nek ejtik. A /θ/-t tudtommal semelyik angol dialektus nem ejti sz-nek, viszont olyan van (pl. afro-amerikai dialektusokban), hogy t-nek ejtik (thanks - "tenksz").

De ettől még szerintem külföldiként próbáld megtanulni a sztenderd kiejtést.

Ami a day, play, they szavakat illeti: jól írod, ezek kettőshangzók (diftongusok), amiket fonetikus átírásban két egymás utáni magánhangzó-jellel jelölnek. Az i és a j fonetikai szempontból ugyanaz, mondogasd csak magad elé, hogy

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

majd hogy

jjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj

gyakorlatilag ugyanazt kapod. A lényeg, hogy jól gondolod, a day-t (fonetikus átírásban /deɪ/) "déj"-nek kell mondani, nem kell külön erőlködni, hogy í-nek hangozzon a vége.

A thing, bin, sin szavakkban i-nek kell ejteni az i-t. Lehet hogy néha e-nek hallod, mert a füled a magyar nyelvhez van szokva, és az angolban nyilván semelyik hangot nem tökéletesen ugyanúgy ejtik ki, mint a magyarban. A nüansznyi különbséget a magyar "fing" és az angol "thing" i-jei között meghallani nem könnyű, hosszú angol nyelvű közegbeli tapasztalatra van hozzá szükség.

* Technikaliag a /ð/ a d és a z között van valahol.

Ezért is van, hogy a franciák és néha a németek a /ð/-t gyakran a magyarokkal ellentétben nem d-nek, hanem egyenesen z-nek ejtik.

There is a house.

magyar: Der iz ö háusz.

francia: Zer iz ö áusz.

Az /ɪ/ ejtése, ahogy az összes magánhangzóé, területenként eltérő lehet. Ausztráliában közelebb van a magyar i-hez, másutt inkább é-s beütése van. Az /i/ alapvetően megfelel a magyar i-nek, de régiesebb nyelvváltozatokban úgy ejtik, mint az /ɪ/-t, másokban meg mint az /i:/-t. Szóval az /i/-t nyugodtan ejtsd magyar i-nek, az /ɪ/-t meg kicsit é-sebben, a lényeg, hogy következetesen ejtsd őket.

Az #1 válaszolónak nagyjából igaza van, de az i és a j fonetikai szempontból nem ugyanaz. A mély-may vagy máj-my párok végei közt különbség van, bár ez nyelvtanulási szempontból valóban nem annyira fontos. Erről és egyéb kiejtési témákról itt lehet bővebben olvasni:

[link]

Szükségtelen ilyen nagy pontosságra törekedni a kiejtéssel kapcsolatban, főleg angolban, mármint hogy A=th, B=thdz meg C=i vagy í. Az angol kiejtés nem magyar és nem is német.

PL: a fit rövid ijét lehet rövid i-nek és nagyon rövid ö-nek is ejteni, vagy úgy a kettő között, ezzel szemben a feast szóban egyszerűen egy elég hosszú í van. A think-ben a th az th, de az is előfordulhat, hogy cloths féle th-t ejtenek East Saxon keleti szögletében, viszont Dé hangot nem nagyon ejtenének a There is elején.

A th hang abban különbözik a d-től, hogy egyenletesen szól. A d hangnál feltorlasztok a nyelved mögött a levegőt, majd elveszed a nyelved hegyét, és a feltorlódott levegő kirobban. Ezért a d hangban van egy pukkanás, egy hirtelen lökés az elején.

Ezzel szemben a th hangnál egyenletesen szökik a levegő a fogad és nyelved közötti résen, súrlódó hangot maga után hagyva (nyelvészetileg réshang, frikatíva). Ezért ez a hang egyenletes, nincs benne hirtelen lökés, pukkanás, kb. mint a magyar z hangban, akármeddig lehet egyenletesen ejteni, míg bírod tüdővel. A d hangot ezzel szemben lehetetlen hosszan ejteni, mindig rövid pukkanásos (nyelvészetileg zárhang, plozíva) hang.

Rá kell edzeni a füled, hogy meghalld a különbséget.

A th hangból is van többféle. Általában a felső fogsor mögött képzik, ilyenkor d-re hasonlító hangja van (de különbözik abban, amit már írtam). Ha a két fogsor közé öltik ki a nyelvüket (mikor a th hangot nyomatékosítják), és úgy ejtik a th-t, akkor inkább z-s hangja van, egyfajta pösze-z, de ritkán ejtik így. Ez a magyarázata, mikor éppen meghallod a különbséget a d-től.

A play-ben az ay az rövid á-ból induló és e-szerű hangban végződő rövid hang. Olyan hangban végződik, amely egy ajakkerekítés nélküli magyar ő, nem kell kerekíteni hozzá a szád, így e-szerű hanghoz jutsz.

Ugyanez a helyzet az angol boy szóval, az magyar rövid o-ból indul és ebben a fent említett e-szerű hangban végződik.

A play-ben sem éj van. Ez a kettőshangzó a magyar tájszólási zárt e-ből (ë) indul (e és é közötti hang) és egy magyar i-nél mélyebb i-ben végződik.

Ezeket azért hallja a füled j-nek, mert a nyelv egy mélyebb hangból siklik át egy magasabba, és ez a magasba sikló hang működésügyileg és hangzásban kicsit hasonlít a j-re, ezért a gyakorlatlan magyar fül j-nek hallja.

A thing,bin,sin-ben is mély i van, bár kicsit eltér az előbb említett mély i-től. Ez olyan furcsa és rövid, é-s beütésű hang.

Az előbbi vagyok, a thanks->tanks ügyre még kitérek. A thanks-et és más zöngétlen th-val kezdődő szavakat az angol anyanyelvűek néha t-vel ejtenek. Nem olyan t-vel, mint a magyar t, amelynél a nyelv hegye az ínyhez és a felső fogsor belső felületéhez támaszkodik egyszerre, hanem olyan t-vel, amely csak a felső fogsor belső felületének támaszkodik (fogakon képzett, dentális t). Kicsit igénytelen ejtésnek minősül náluk, mint nálam a tudom helyett a tom, vagy a már helyett má. Ennek ellenére nagyon népszerű.

Persze ezzel vigyázni kell, mert a d-re hasonlító zöngés th hangot nem lehet dentális d-vel helyettesíteni, ilyet angol anyanyelvi beszélők soha nem tesznek, talán csak az íreknél.