A cirill ábécében két E betű van?

nem - a fordított az "e", a sima meg "je"

эва - eva

ева - jeva

ha ez utóbbi nem szókezdő, vagy nem magánhangzó után vagyon, akkor "lágyítja" az előtte levő hangzót (ez ugyan nem igaz,de az egyszerűség kedvéért így szoktuk tanítni) - azaz ny, gy, ty lesz belőle (a magyarok ezeket tudják lágyítni:)

нос - nosz

нет - nyet

a ш és щ esete kiejtésileg kicsit bonyolultabb

az egyszerűség kedvéért az első a "s", a második a "scs"

gondolj a káposzta- vagy a céklalevesre - magyarul így írjuk át őket: borscs, scsi

üdv

:)

Valójában többféle e is van, de gondolom, kifejezetten az orosz ábécére értetted a kérdésedet; ezeket az előző elmondta szépen.

A két s-szerű hangot jelölő betű közt az a különbség, hogy míg a magyarosan s-ként átírt hangot hátrahajlított nyelvvel ejtik és röviden, a másikat ("scs", hivatalosan "shch" és egyéb borzalmak) hosszan és "lágyan", vagyis susogva.

Tigi tökéletesen leírta.

Valóban az orosz cirilikában így van. de nem mindegyik szláv ciril írásban.

Amit a harmadik írt, hogy hivatalosan "shch" a "scs", sajnos szintén igaz, csak nem értem miért kell angol betűkre fordítani a cirilt egy magyar fordításban is.

Miközben a magyar betűkkel egyértelműen leírható a kiejtés, angollal szinte lehetetlen, kiejtésileg egyébbként is az angol írásmód a leglehetettenebb. Tudom, ne gyertek most azzal, hogy annak is vannak szabályai. Egy angolnak érthetők, de ha az összes többi európai nyelvehez hasonlítjuk akkor a leglehetetlenebb.

OFF:

Erre lett volna annak idején egy egységes átírási rendszere az összes cirill ábécének, ami a legtökéletesebb lett volna nemzetközi használatra is. ISO 9 a neve, mellékjeleket alkalmaz a hasonló karakterek megkülönböztetésére (így lett volna ш helyett š, щ helyett pedig ŝ), így semmilyen félreértés nem eshet. Egyetlen hátránya az, hogy az ég adta egy világon senki sem használja, és bármilyen hasznosak és világosak is legyenek az ékezetek, nem kényelmes őket használni.

Egy másik romanizációs módszer a tudományos átírás. Így lesz a lágyjelből aposztróf, vagy az ш-ből š, míg a щ-ből šč. Én az utóbbit elég gyakran használom, mert ez is logikusabb a magyarnál. Na jó, a magyarral sincsen sok probléma, leszámítva azt, hogy a lágy- és keményjelek eltűnnek a semmibe (жильё = zsiljo).