Mi a kedvenc nyelvetek? Melyik tetszik leginkább?

A spanyol, kiejtésre és írásra is.

És a holland, mert némettanulás után amikor megláttam holland szöveget, akkor rögtön a megszállottja lettem a holland nyelvnek. Annak inkább az írása tetszik.

Kiejtésre az orosz, lengyel, illetve az intonáló ázsiai nyelveket (főleg a mandarin és a vietnami) kedvelem. Az írása legjobban a lengyelnek tetszik, de a japán hiraganák is szépek, plusz a franciának egy-két szakasza (minél több ékezet, annál szebb) is érdekes, még akkor is, ha annak a hangzásától a víz kiver.

Harmadik kategóriaként még a kultúrát is fölhoznám. Ebből a szempontból az izlandi/feröeri/óészaki nyelvek a kedvenceim, amik majdnem ugyanazok írásban, ami tetszik is. E három közül viszont csak az izlandi kiejtését kedvelem igazán; a feröeri elég köpködős és kaotikus szerintem, az óészakinak meg (kihalt nyelv lévén) nem is tetszhetne a kiejtése se, mert értelemszerűen senki sem beszéli már vagy ezer éve.

Spanyol és portugál. Tetszik, hogy a kiejtésük abszolút logikátlan.

Igen, a spanyol logikátlan, mielőtt bárki lepontozna. Sosem tudhatod, hol hagyhatod el az s-t, ezért szinte mindenhol elhagyod, nem tudod, hogy a c-ből és z-ből mikor lesz d, vagy f, nem tudhatod hogy mennyire kell megnyomni az r-t, nem tudod a "zs" hang most ll vagy y... Tök logikátlan, higyjétek el :)

Szerintem úgy kellett volna a kérdést feltenni, hogy "Melyik a kedvenc IDEGEN nyelvetek", és akkor inkább elérte volna a célját. ;)

Az előző hozzászóláshoz annyit, hogy látszik, nem sok fogalma van a válaszadónak a spanyolról és a portugálról. Azért, mert te nem tudod a szabályokat, nem jelenti azt, hogy a "kiejtés logikátlan". De ha már itt tartunk, fordítsuk meg a dolgot: a nyelveket először csak beszélték, és utána alkották meg a helyesírást, vagyis a felvetésed eleve téves. Hiszen valójában azt akartad mondani, hogy a helyesírás logikátlan, amikor ugyanazt a hangot hallod, és különböző betűkkel írják le. Viszont ennek is megvan az oka, mégpedig az, hogy a helyesírás mindig régebbi nyelvállapotokat tükröz, amikor még eltérően is ejtették az eltérő betűkkel írt hangokat. A [s] gyengülése és elhagyása pl. eleve tájszólási jelenség, az irodalmi spanyolban MINDIG ejtik az [s]-t, tájszólásban pedig nyilván mindenki úgy beszél, ahogy neki jólesik (erre nem is érdemes semmilyen "logikát" keresni).

"nem tudod, hogy a c-ből és z-ből mikor lesz d, vagy f, nem tudhatod hogy mennyire kell megnyomni az r-t, nem tudod a "zs" hang most ll vagy y... Tök logikátlan, higyjétek el :)"

Ennek meg aztán végképp nincs semmi értelme, nem is tudom, honnan vetted. A c-ből és z-ből soha nem lesz "d vagy f", az y/ll [zs]-nek ejtése megint csak tájszólási jelenség (sejtem, hogy argentin spanyolt hallottál), arra pedig teljesen egyértelmű szabály van, hogy az r mikor hosszú: egyrészt szó elején (ahogy a magyarban is pergetik szó elején), magánhangzók között az -rr-, valamint szó közben az -nr-, -lr-, -sr- csoportokban, azaz szótag elején (mivel a br, cr, dr, fr, gr, pr, tr bonthatatlan csoportok, ezekben az r nem szókezdő).