A francia csak "avoir"-ral képzi a múlt időt?

Többnyire a mozgást kifejező igék képzik être-rel, pl. aller, venir, rester, tomber, naitre, mourir, arriver, partir, sortir, descendre (talán van még néhány), és ezek igekötős változataik, pl. renaitre, intervenir, meg persze a s'en aller is ide tartozik.

Ilyenkor a befejezett melléknévi igenevet (participe passé) egyeztetni kell az alannyal nemben és számban, ez az egyeztetés szóban nem hallatszik.

Pl.:

je suis arrivé(e)

il est tombé

elle est partie

nous sommes arrivé(e)s

ils sont venus

elles sont restées.

Nagyrészt azok az igék ragozódnak être-rel, amik az olaszban essere-vel, de az olasz az esserét több igénél használja, mint a francia az être-et, pl. sono riuscito a risolvere il compito, ez franciául: j'ai réussi à résoudre le devoir. Olaszban a módbeli segédigék múlt ideje mellett is lehet essere, a franciában ilyenkor nem lehet être, pl. sono potuto andare / ho potuto andare, de franciául csakis: j'ai pu aller.

Az olaszban továbbá pl. a costare, durare, piacere, bastare esserés, míg a francia megfelelőik nem.

Meg még van néhány különbség (pl. időjárásos kifejezések), de talán a fenti is bőven elég lesz egyszerre. :D

És jól írta az első hozzászóló, a visszaható igék is être-rel ragozódnak a franciában, essere-vel az olaszban:

io mi sono lavato/lavata - je me suis lavé(e)

s'en aller (és még: s'en voler) -olasz: andarsene

je m'en suis allé(e) - ol: io me ne sono andato/-a