A német vagy a francia nyelvtanra hasonlít jobban az angol?

Szerintem meglepő módon a francia nyelvtanra hasonlít jobban az angol.

Az angolban 16 igeidő van, a német igeidőrendszer más. A németben nincs folyamatos múlt, míg az angolban és a franciában egyaránt van, bár használatuk kicsit eltér.

A németben nincs olyan időegyeztetés, mint az angolban vagy a franciában.

Továbbá, a németben a werden-nel képzik a folyamatot kifejező szenvedő szerkezetet, míg az angolban és a franciában egyaránt a létigével.

A kötött szórendet tekintve talán közelebb áll az angolhoz a német, bár a német akkor is fordított szórendet használ, ha az angol és francia nem (ha pl. kiemelünk egy határozószót a mondat elejére), és a KATI szórend is csak a németben van, a KATI szórend megfelelője az angolban és a franciában is egyenes szórend.

Kiemelő szerkezet az angolban és a franciában is van, németben nincs (It's ... that, c'est ... que)

A feltételes mód képzése valaha hasonló volt az angolban és a németben, de jól eltávolodtak egymástól, igaz, a franciához sem hasonlít nagyon egyik sem.

Az egyszerű múlt és a befejezett melléknévi igenév képzésében tényleg hasonlít az angol és a német.

A hangsúlytalan tárgy- és részes esetű névmások a franciában a ragozott ige elé kerülnek, ebből a szempontból az angol és a német állnak közelebb egymáshoz.

A seem és a scheinen tényleg az angolban és a németben viselkednek hasonlóan, és a let és lassen is.

Hasonló szó sok van az angolban és a németben, de az szókincs és nem a nyelvtan. Bár kb. ugyanannyi hasonló szó az angolban és a franciában is van talán, sokat vettek át. Sőt, pl. colour (angol) - couleur (francia) - Farbe (német) - itt pont a német "lóg ki".

Hirtelen ezek jutottak eszembe, szerintem jelenlegi állapotában a franciához áll közelebb az angol nyelvtan.

Az előző kolléga korrektül összefoglalta. Még annyi kiegészítés, hogy az igeidőket hasonlóan képzi az angol és a francia. A jövőre vonatkozóan a "menni" igét használják mindketten (aller/going), a múlt kifejezésénél pedig mind a két nyelvben használják a birtoklást. (have/avoir).

Plusz nem nyelvtan de az angol és a francia szókincs nagyon tud hasonlítani egymásra.

Angolból és franciából van felsőfokom, mindkettőt napi szinten használom :-)

A 3.-hoz annyit tennék hozzá, az angol és a francia is használja a "birtoklásos igét" múlt időknél (have, avoir), de a német is (haben), szóval ettől nem áll közelebb a francia az angolhoz. :)

(A német és a francia a létigét is használja (sein, être) múlt idők képzéséhez, az angol már nem, de régebben használta. Na ez már túlmutat a kérdésen, de oldalakon át lehetne összehasonlítgatni a 3 nyelvet.)

A főnév többes száma is az angolban és a franciában hasonló, a legtöbb főnév -s ragot kap. A németben csak nagyon kevés főnév kap többes számban -s ragot. (Más kérdés, hogy a franciában ez az -s beszédben általában nem hallatszik.)

Ha jól tudom fejből, az angolban és a franciában gyakrabban rövidítenek mellékmondatokat különböző igenevekkel, ez a németre annyira nem jellemző (zu + Infinitiv persze van, nem erre gondolok, hanem főleg időhatározói mellékmondatok rövidítésére). Fejből most nem biztos, hogy jól írom, de valahogy így lenne pl.

Having finished my work, I went home.

Après avoir fini mon travail, je suis allé à la maison.

Nachdem ich meine Arbeit beendet hatte, ging ich nach Hause.

Ezeket a szerkezeteket mindig kevertem a nyelvekben, szóval lehet, hogy nem tökéletes, de a lényeg, hogy itt a németben csak ragozott ige lehet, igenév nem.

Ellenpélda fent, hogy az angol és a német az egyszerű múltat gyakran használja beszéd közben (I went, ich ging) (bár a németben már ez egyre ritkább), míg a franciában az egyszerű múlt már nagyon régies (ezért van itt "je suis allé").

A future-in-the-past alakjaival együtt van 16 igeidő. :)

Nem tudom, a kérdező azért tette-e fel a kérdést, mert az angol után szeretné vagy a németet, vagy a franciát tanulni.