Melyik nyelv a nehezebb, a Japán, vagy a Kínai?

Előre szólok: egyik nyelvet sem beszélem. Vagyis, japánul tanulgatok, illetve tervezem, hogy mandarinul is megtanulok legalább annyit elmakogni, hogy hogy hívnak és merre van a bolt, de olvasgattam a jellemzőikről viszonylag sokat.

Olyan, hogy "nehezebb", nincsen egyértelműen. A kínai nyelveknek (többes számban) a kiejtésük nagyon nem egyszerű egy európai számára. Nem csak a hangsúlyok izzasztóak, de a mássalhangzóik közt is alig van különbség egy amatőr fül számára. Hogy hátrahajlított nyelvvel ejti az ember a cs-t, vagy majdnem ty-nek ejti, nem mindig hangzik egyértelműen, az meg, hogy hehezettel ejtendő-e a szó, mégannyira sem. Ha pedig a kiejtésnél járunk: valóban rengeteg jelentése lehet egy hangalaknak, sokféle írással, de még a megegyezően leírt szavak is megannyi jelentéssel bírnak. A japán kiejtés viszont egy magyar ember számára aligha okoz problémát, legfeljebb akkor, ha borzalmas beszédhibái vannak.

A japánban a szófajok közt nem olyan egyértelmű a határvonal, mint mondjuk a magyarban, vagy akár bármelyik európai nyelvben. Igék is hasonlíthatnak melléknevekre, akár főnevekre is, a melléknevek meg majdhogynem igeként működnek. A "kínai" abszolút izoláló nyelv, ragok nincsenek, a szórend viszont fontos. A japánban annyi kikötés van, hogy az ige álljon a mondat végén; kivételeket képeznek a "partikulák", amik helyenként ragokhoz hasonlóan viselkednek, mondatok végén viszont érzelmeket fejeznek ki, hangsúlyosabbá teszik a mondatot, vagy éppen kérdéssé változtatják a kijelentést. Ragok vannak a japánban, de azok csak a múlt- és jelenidőt változtatják meg, illetve az udvariasságot fejezik ki és az állítás és a tagadás közt tesznek különbséget.

Írásban nincs kérdés, hogy melyik a nehezebb. A japánban ott vannak a szótagábécék (hiragana, katakana), bár túlnyomórészt kanjik (a kínai nyelvekben hanzinak nevezik ezeket a jeleket) alkotják a mondatokat. A kínaiak ezzel szemben egy betűnyi valódi ábécét sem használnak, a több tízezer jelükből válogatnak. Ez a szám egyébként csalóka, 3-4 ezer már bőven elég egy átlagembernek, a japánban pedig kettőezervalahány hivatalosan is elismert kanji van, amelyeket iskolákban is tanítanak.

Amit viszont csak tapasztalat alapján lehet észlelni az az, hogy hiába is értesz minden szót egy japán mondatból, egyáltalán nem biztos, hogy föl is fogod, hogy mit mond az illető. Ez köszönhető annak, hogy személyragok egyáltalán nincsenek (ahogy föntebb említettem), másrészt nyelvtani helyességét megkérdőjelezhető tőmondatok alkotják egy beszélgetés nagy részét.

Ja, és hogy miért ilyen lényeges az, hogy nincs összefüggő "kínai" nyelv. Azért, mert más nyelvet beszélnek Hong Kongban, Sanghajban és Pekingben. Az írásban vannak hasonlóságok, még ha a jelek nem is egyeznek meg tökéletesen egytől-egyig, így egymás mondatainak lényegét meg tudja fejteni esetenként a más nyelvet beszélő kínai is. A nyelvtanuk azonban nem egy és ugyanaz, a kiejtésről nem is beszélve, ami meg köszönőviszonyban sincsen a mandarin, a kantoni és a többi közt.

Nem Japán és Kínai, hanem japán és kínai.

Amúgy kb. egy szinten vannak. Hasonló szint eléréséhez japánból kicsit kevesebb írásjelet kell megtanulni. A japán kiejtés könnyebb, a nyelvtan bonyolultabb. A legnehezebb a japánban azonban az, hogy az ember a gyakorlati használatát megtanulja, azaz ne csak nyelvtanilag stimmeljenek a mondatok, hanem ne is tűnjön "furcsának" a japánok számára. Ez általában hosszú, Japánban folytatott gyakorlást igényel.

A két nyelv kb. egy súlycsoport, ízlés kérdése, ki melyiket tartja nehezebbnek.

22:46

Jól összefoglaltad, de azért pár mítoszt is beleszőttél.

"A kínai nyelveknek (többes számban) a kiejtésük nagyon nem egyszerű egy európai számára."

Ez igaz, de elég gyorsan be lehet gyakorolni egy kiejtést. Intenzív gyakorlás esetén hetek kérdése.

"A japánban a szófajok közt nem olyan egyértelmű a határvonal, mint mondjuk a magyarban"

Nem szabad magyar vagy angol nyelvtanban használt kifejezéseket ráhúzni a japánra, mert akkor úgy jár az ember, mint a buta angolok, amikor a magyart a világ legnehezebb nyelvének képzelik, mert "de sok eset van benne", miközben nincs is benne igazából "eset".

Ugyanígy nem kell kényszeresen ráhúzni a japánra vagy a kínaira a ragok, szófajok, szótagok stb. stb. fogalmait, mert az csak zavart okoz.

"Írásban nincs kérdés, hogy melyik a nehezebb."

De középfokon a japán csak marginálisab könnyebb, ha könnyebb egyáltalán. Az összes bemagolandó jelek száma nem sokkal kisebb.

"Amit viszont csak tapasztalat alapján lehet észlelni az az, hogy hiába is értesz minden szót egy japán mondatból, egyáltalán nem biztos, hogy föl is fogod, hogy mit mond"

Ez így van. Meg fordítva. Hiába beszélsz úgy, mint a tankönyvben le van írva, vagy nem értik, vagy röhögnek. Igazából ez az a nehézség, amivel a gyakorlatban leginkább meggyűlik a japánul tanulók baja.

"más nyelvet beszélnek Hong Kongban, Sanghajban és Pekingben."

Pekingben és Sanghajban is megtanulják a standard mandarint ("kínai nyelv"), ezért aki ezt megtanulja, az Pekingben és Sanghajban is szót érthet a helyiekkel.

"Az írásban vannak hasonlóságok, még ha a jelek nem is egyeznek meg tökéletesen egytől-egyig"

Megegyeznek. Ugyanis amikor írnak, akkor standard mandarin nyelven írnak. Kantoniul nem írnak, hanem csak beszélnek. Teljes félreértése a helyzetnek, ha azt hiszed, hogy Kantonban kantoniul írnak, de az írásban "majdnem úgy néz ki", mint a pekingi nyelv. Kantonban is úgy írnak, ahogy azt az iskolában megtanulták, azaz köznyelven (putonghua, "standard kínai", standard mandarin, "kínai nyelv" stb. stb.). Ha valamit Kantonban írnak, és az csak majdnem olyan, mintha Pekingben írnák, akkor annak tévedés az oka, az illető kantoni anyanyelve szándékán kívül hatást gyakorolt a nyelvhasználatára.

Hali

én japánu tanulok 4 éve, simán el társalgok,800 írásjelet is meglehet simán tanulni.

kínaiul sokkal de sokkal könnyebb a japán után, főleg a jeleket nézve, mert ha az ember eljut a japánnal egy biztos szintre, a kanjikat is nézve, utána a kínai, piskóta lesz.

Az tény, hogy a kínaiba a kiejtés nehezebb, mint a japánba, de 3 hónap alatt megtanultam alapszinten kínaiul, szóval nem egy ördöngösség, ez a nyelv.

Ami mind a kettőbe bonyolult lehet, azok a különböző számlálószók, de mindakettőbe lehet őket helyettesíteni.

Japánba a mondattan, partikulák kicsit összetettek, de a kínaiba ez is egyszerűbb.

Olyan, hogy kínai nyelvtan.... van mert minden nyelvnek van nyelvtana, de ami itt van az, 2-3 nap alatt megtanulható (legalábbis az alapszintet tekintve).

Az írásjelek ( japán: kanji, kínai: hanzi) mindkettőbe van. De a kínaiak leegyszerűsítése után könnyebben memorizálhatok, de japánba meg van kana ami megfeleltethető az ABC nek, kis túlzással.

Egyszóval, hogy melyik könnyebb, vagy nehezebb, ez relatív. Ki melyikkel kezdi, mennyire tudja az egyik nyelvet mikor elkezdi a másikat.

18/f

Én is 4 éve tanulok japánul, középfokú nyelvvizsgám van. Nyelvtanilag nem egy nagy was ist das, a jeleket meg gyakorlással meg lehet tanulni, csak szorgalom és türelem kérdése. 700-800 kanjival már egész jól elkommunikál az ember. Ez viszont a kínairól nem mondható el.

Japánul meg tudtam tanulni internetről és animékből. A kínainak viszont háromszor futottam neki. (Primsleur, Rosetta Stone, stb). Autodidakta módon a kínait nem lehet megtanulni. A kiejtés nagyon nehéz. És ha nincs melletted valaki, aki kijavít, akkor reménytelen.

A jelek. Hát, egyesek szerint csak csekély különbség van a mennyiséget tekintve. De nézzük a tényeket. Japánban törvény mondja ki, hogy melyik az a 2232 kanji amit lehet használni újságokban, folyóiratokban, stb. Hivatalosan ennél többet használni nem lehet, a diákok az érettségiig is ennyit tanulnak meg. Ettől még a régi könyvekben előfordulhatnak ma már nem használatos kanjik, de azt még a japánok közül is csak a nagyon műveltek tudják elolvasni.

Kínában viszont az általánosan használt kanjik száma 4000 (forrás:WaKan). Szerintem ez egy "cseppet" több, mint a kb. 2000 japán jel, mondhatni majdnem a duplája.

Arról nem is beszélve, hogy ha nem tudsz japánul elolvasni valamit, ott van a hiragana (és a katakana) szótagírás, és ha megkérsz szépen egy japánt, akkor leírja neked úgy. Ez a "szótagírás" olyan, mint a mi ábécénk, csak nem egy hang egy jel, hanem egy szótag. De nagyon egyszerű, nem sokkal bonyolultabb, mint megtanulni a cirill ábécét. (Azt is ismerem, tudom mit beszélek)

Az viszont tény, hogy a kínai írást a nagy átfedés miatt könnyebb megtanulni, ha az ember már tud japánul. Nagyon sok jel azonos, bár a bonyolultabbaknál már van bőven eltérés. (日本人の知らない日本語-ban vannak érdekességek a témában:D) De a lényeg az, hogy ha már van az embernek rutinja a kanjik írásában, akkor a kínai írás könnyen fog menni.

A magam részéről mivel tanfolyamra pénzem nincs, és autodidakta szempontból nézem a dolgokat, ha nincs melletted tanár, a kínai sokkal nehezebb. :( Nekem ezek a tapasztalataim.

" 700-800 kanjival már egész jól elkommunikál az ember."? a kanjikkal írunk:)

amúgy én is autodidakta módon tanulom a japánt, és a kínait is. neten van már hanganyag amit hallgatva lehet tanulni a kiejtést.

amúgy a ritkább kanjikhoz oda írják a furiganát, ami aztjelenti, hogy a kanjik fölé, vahy utána zárójelbe oda írják kanával ( szótagírással) az adott kanji megfelelő olvasatát.

a kínaiban meg szintén sok jel van de annak a 4000 nek egy töredéke is elég.

ha választani kellene, hogy melyik könnyebb, a kínai, vagy a japán, a kínait mondanám.

amúgy az előző kommentem óta is folyamatosan tanultam és kínaiul kezdek egyre jobban kommunikálni. es csak net+könyvek használatával. úgyhogy 4-5 év elég volt arra, hogy japanul közép, kínaiul meg alap szinten megtanuljak.

sok sikert annak aki most kezdi:)