Hogyan számolják meg, hogy hány szóból áll az emberek szókincse?

A szókincset aktív és passzív szókincsre osztjuk. Aktív az a szókincs, amit megért és használ az ember írásban és szóban, illetve amit megért, de saját maga esetleg nem használ, hanem valamelyik szinonímáját. Mivel azonban a szót, a kifejezést megértette, tehát a nyelvet "aktívan használta", az is az aktív szókincshez tartozik.

A passziv szókincshez tartoznak pl. az olyan szóösszetételek, amelyek jelentését a nyelvhasználó valami alapján kikövetkezteti. Ebben szerepet játszhat a kontextus is. A passzív szókincs tehát minden esetben nagyobb, mint az aktív.

Egy ember szókincsét különböző programokkal mérik. Számítógépek megjelenése nagy segítséget nyújt ennek a kérdésnek a megoldásában. Ha valakinek a szókincsét meg akarják állapítani, akkor bizonyos oldalszámú különböző, meghatározott témákon belül vizsgálják a szóhasználat gazdagságát, és abban a néhány oldalban használt szómennyiségből tudnak következtetni az illető szókincsére, úgy, hogy az ott használt szómennyiséget megszorozzák bizonyos meghatározott témamennyiséggel. Van olyan téma, amelyikben gazdagabb a vizsgált személy szókincse, van olyan, amelyikben szegényesebb. Így kapnak egy bizonyos átlagot, és felállítják a hipotézist, hogy ilyen és ilyen a szókincse. Ezt csak nagyjából lehet megállapítani, már azért is, mert minden ember szókincse is naponta változik. Mérni persze csak a ritkábban használt lexikai egységeket kell, mert a szókincs ezer leghasználatosabb szava képezi a szövegek 80 százalékát. Ezekkel nem kell foglalkozni, mert ezeket legalábbis az anyanyelvén mindenki ismeri. Tehát csak azt a bizonyos 20 százalékot kell mérni. Minden esetre elég nagy anyag kell hogy rendelkezésre álljon ahhoz, hogy a mérés eredménye viszonylag hiteles legyen. Idegen nyelvek tanulásánál egy jó kezdő tankönyv a 100 leggyakrabban használt szóval kezdi a tanulást, ami az összes szöveg k.b. 40 százalékát teszik ki.