Japán vagy kínai nyelv tanulását érdemes elkezdeni?

Kínaiból elég korlátolt tudásom van (nővérem tanult fél évig, meg Japán tanulás közben néha hallottam róla, utána olvastam).

De szerintem is egyetérték a felsővel: He csak hobbi szinte akarsz tanulni, akkor azt válaszd amelyiket úgy érzed, hogy közelebb áll hozzád.

Kínai kiejtése elég nehéz, hisz benne a hangsúly teljsen megváltoztathatja a jelentést (4 + 1 hangúly van minden szótaghoz és ezeket nyugodtam tekintheted teljesen más szótagoknak, hisz ha elrontod, akkor simán lehet, hogy teljsen mást mondasz) ellenben a Japánnal, ahol nincs túl sok hang, a kiejtés többnyire bonyodalom mentes (Talán u-t, e-t, r-t és n-nél van kissebb probléma, de ha elrontod az se nagy baj, hisz személytől függően változik, hogy r-t most r-nek vagy l-nek ejtik, illetve néhány magánhangzó, amit nem ejtenek vagy elnyelnek beszédközben, de ezeket is vannak, akik kimondják, tehát nagyon nem tudod elrontani csak max. eltérsz a standrard Japán-tól). Tudtommal se Japánban, se Kínaiban (eltekintve a hangsúlytól) nincs olyan hang, ami a Magyarból hiányozna, de Kínaiban nem vagyok biztos.

Írás szempontjából Japán egyérteműen könnyebb alap szinten, hisz a kínai csak hanzi-t használ (Minden szónak meg van a saját jele), míg a Japán, bár használ kanjit (hanzi japán megnevezése), de emelett fonetikus szótag írása is van (Bár abból rögtön kettő is, egy a eredeti japán szavakért, és egy a jövevény szavakért). A kanji használata mondhatni csak fakultatív, bármit le tudsz írni a két szótag ábécével helyesen. (Csak mondjuk ahhoz, hogy el tudj olvasni valamit meg kell tanulnod a kanjit is, mert általában használják őket). Viszont a Japán kanjik annyival nehezzeb, hogy több olvasatuk van és akár jelentésuk és meg kell tanulnod, hogy mikor melyiket is használjuk. Például az egy kanjiját lehet hito-nak, ichi-nek és i-nek is olvasni, aztán nevekben még jó pár féle képp...Vagy a hosszú kanji, lehet például hosszú (magában, egy i-vel utána), akkor naga(i)-nak olvasod, míg egy szóután inkább "chou"-nak olvasod és akkor főnököt, vezetőt jelent. Bizonyos összetételekben (, mint első kanji), ugyanugy chou-ként olvasva, akár nagy-t, hatalmas-t is jelenthet.

A kínai még kirekesztőbb, de állítólag mindketten kedvelik a magyarokat.

A kultúrájukról talán még többet találsz angolul, mint az illető nyelven.

Kínait ne kezdj el hobbiból tanulni. Semmi értelme, különösen az elején lényegesen nagyobb energiabefektetés, és ha nem érdekel, akkor fel fogod adni, és csak kidobott pénz és idő lesz.

(felsőfokon tudok kínaiul)

Úgy mondom ezeket, hogy japánból középfokú nyelvvizsgám van, mandarinul pedig alapszinten tudok.

A japánt jóval könnyebb elkezdeni, mint a kínait - azonban később pont az ellenkezője igaz: ha megszoktad a jeleket, a kiejtést és a 4 zenei hangsúlyt, akkor a kínai már jóval könnyebb lesz, mint a japán.

Bár a japánok kevesebb kínai írásjegyet használnak, egy írásjegyet nagyon sokféleképpen fel lehet olvasni, csak a szövegkörnyezet dönti el, hogy épp hogyan. Míg a kínaiban egy írásjegyet mindig egyféleképp lehet csak felolvasni, egyszer megtanulod, és kész.

A japán nyelvtan is jóval nehezebb, mint a kínai (de egyik európai nyelvnél sem nehezebb).

Remélem tudtam segíteni.

"Japán vagy kínai nyelv tanulását érdemes elkezdeni?"

Attól függ, milyen célból. Néhány nagyon speciális célt leszámítva egyiket sem érdemes tanulni.

"És melyik a nehezebb alapszinten? (kiejtés, írás-olvasás)"

Erről vég nélküli vitákat lehet folytatni, elég fölöslegesen. A japánnak a nyelvtana és a használata (szükséges kulturális ismeretek)nehezebb, a kínainál kicsit több írásjelet kell biflázni és a kiejtés egy árnyalattal nehezebb.

"Csak hobbi-tanulás a cél, a kultúrák jobb megértése."

A japán és a kínai kultúra megismeréséhez angolul kell jól tudnod, mert a legtöbb fontos kínai és japán klasszikus, valamint japán/kínai tárgyú tudományos mű elérhető angolul.

Ha nem tudod eldönteni, melyik érdekel, akkor egyik sem érdekel annyira, hogy érdemes legyen 2-3 ezer munkaórát beleölnöd a megtanulásába.

Szóval tanulj angolul, azzal mész a legtöbbre, ha a kínai vagy a japán kultúra érdekel.