A magyar nyelv hangjaiból mennyire lehetne felépíteni más nyelvek szavait?

Vannak egzotikus nyelvek, amelyekben olyan hangzók vannak, amiket még csak le sem próbált írni senki. Szanszkritban vannak olyan szavak, hogy számodra egyformának tűnik mind, míg az anyanyelvű hallja közöttük a különbséget.

A Dél-Afrikai busmanok nyelvében van egy csomó csattogó hangzó. A nyelvükkel csettintgetnek beszéd közben. Ezt még utánozni is nehéz, nem hogy leírni.

Néhány nyelvet talán fel lehetne építeni belőlük, de a legtöbbet nem.

Itt van a nemzetközi fonetikai ábécé: [link]

csak az a-hoz 9 hangot jelöl. A magyar ezek közül kettőt használ. Tehát bármely nyelv, amelyikben megtalálható a többi hang közül legalább az egyik, már nem leírható.

Az viszont, hogy magyar betűkkel leírsz valamit, még nem jelenti azt, hogy azt valóban le is lehet írni. Például - ha az angolnál maradunk - a cut, cat, bird, top, symphony szavakat már nem tudod a magyar ábécé betűivel leírni. Pedig nem tartalmazzák a θ hangot.

"A magyar nyelv hangjaiból mennyire lehetne felépíteni más nyelvek szavait?"

Attól függ, melyik nyelv szavait. Angol szavakat csak nagyon korlátozottan, ahogy németeket is. Talán szlovák és olasz szavakat nagyobb arányban.

"Mert azt tudom, hogy pl. az angolok "th"-ként jelölt hangja hiányzik belőle"

Az angol hangok nagy része hiányzik a magyarból és megfordítva. A két nyelv hangkészletének egészen minimális közös metszete van (pl. s, sz, v, b, de már a k-t és t-t sem ugyanúgy ejtjük általában, a magánhangzókról nem is beszélve).

A kérdés megfogalmazása és a téma absztraktsága nem enged rendes választ, így nem csodálom, hogy még nem érkezett egyetlen átfogó, akkurátus válasz sem.

A magyar nyelv bőséges hangkészlettel rendelkezik, elég ha az írásra gondolunk. Rengeteg mássalhangzó, amit csak két betű kapcsolataként tudunk leírni és még több magánhangzó. És ezek csak megközelítik a teljes magyar hangkészletet. Vegyünk például a “mankó” harmadik betűjét. Ez az N. Ha a betűre gondolunk, akkor a dentális orrhangra /n/, de ha a szóban megtalálható hangra, akkor már a veláris orrhangról beszélünk /ŋ/. Ennek a hangnak a létezésében sokan tisztában vannak, például akik franciául tanulnak. A franciában, mandarinban igen gyakori hang, amit magyar ábécével ugyan le tudunk írni, sőt a nyelvünkben is jelen van, nem tudjuk pontosan jelölni, hisz csak egy N betűt írunk le. Persze a nyelvtanulók ezt megoldják az NG betűkapcsolattal, vagy egy tilde használatával, de felmerül a kérdés: ez még mindig a magyar nyelv jelölése? Ugyan a hangot mi is használjuk, nem tudjuk jelölni.

Mondok egy szélsőségesebb példát. Van egy hang, ami tájegységenként változik: van ahol egy “s” hang, van ahol a német “ich” CH-jára hasonlít, de az akadémiai kiejtés szerint egy zöngétlen J. El tudjuk egyáltalán képzelni ezt a hangot? Nem nagyon. Mondok egy példát. “Köpj”. Az utolsó betű mit jelöl? Nos, ez is egy olyan hang, amivel rendelkezünk, de leírni nem tudjuk.

Most már írtam olyanról, ahol egy betű 2 hangot jelöl, de olyan is van, ahol több betű jelöli ugyanazt a hangot? Nos igen. Sokaknak problémája van a J-LY dilemmával. “Most ez pontos vagy elipszilonos?” — hangzik a már-már szállóigévé vált kérdés. De mégis mi az oka?

Kölök - kölyök, luk - lyuk

Mégis miért értelmes mindkét szó? Ehhez vissza kell térni a régi időkbe. Palatális L, azaz /ʎ/. Ez egy “gy”-szerűen ejtett L. Mára teljesen kikopott az akadémiai magyarból, mégis használjuk.

Szóval a kérdésre visszatérve: mégis hogy írhatnánk le egy másik nyelvet a magyarral, ha még a magyart sem tudjuk rendesen?

Egyébként egy komolytalanabb válasz:

Készíts Venn-diagrammot. Egyik oldalra a magyar hangokat, a másikra a másik nyelv hangjait. A közös hangok mehetnek a metszetbe és csak a maradéknak kell kitalálnod a jelölést. Tudom, hogy már 9 éve volt a kérdés, de ha valaki idetéved, legalább tudni fogja;)