Mennyire logikus a magyar nyelv? Volt egy kérdés, hogy mi a legnehezebb a német nyelvben. Valaki azt írta, hogy nem logikus.

"Egy másik példa: Dolgozom a fordításon. (Határozott névelős)

Fordításokon dolgozom. (Nincs határozott névelő) Akkor miért nem jó "fordításon dolgozok"?"

Senki nem modnta, hogy nem jó, mivel az. Ilyenkor mindkettő használható, nincs különbség(csak egyesek imádnak lovagolni rajta, hogy "azt -m-mel kell, és csak a bunkó parasztok mondják -k-val", pedig nem így van, nem zárja ki semmi a -k használatát). Akkor van ez a fontos különbség, amikor tárgy is van:

"Írom a levelet.", viszont "Levelet írok."

A "Továbbra is félhomály van."-ba kell a "van".

"Ő fáradt (van)." - Gondolom takarékosság miatt lehet.

én fáradt vagyok

te fáradt vagy

Ennél a kettőnél kitesszük a létigét, mivel az alanyt nem mindig tesszük ki, ezért valahogy jelölni kell, kirl is van szó.

ő fáradt

Itt nem tesszük ki, mint mondtam, gondolom, hogy takarékosság miatt.

mi fáradtak vagyunk

ti fáradtak vagytok

Ha itt nem tennénk ki, akkor a "fáradtak"-ból, bár látnánk, hogy többesszáról van szó, nem tudnánk megállapítani, kiről beszélünk, ezért kitesszük, viszont az "ők fáradtak"-ban nem tesszük ki, gondolom, az első mintájára, és ugye meg is tudjuk különböztetni attól magában. Lehet, hogy baromság, csak egy elgondolás volt.

Amúgy meg lehet tanulni egy külföldinek is a magyart, és az sem igaz, hogy nincs hozzá hasonló nyelv, pl. a német eléggé hasonlít(a nyelvújítók miatt, persze)...

Határozott (tárgyas) ragozást használunk, ha az igének határozott tárgya van (amit jelölhet határozott névelő vagy többes szám), és határozatlant (alanyit) akkor, ha nincs tárgy vagy az határozatlan.

A "félhomály van"-ról annyit, hogy itt egész konkrétan a létige nem segédigeként szerepel. Ugyanezért kell kitenni a létigét az alábbi mondatokban is:

- Ők itt vannak.

- A madarak újra itt lesznek.

- Egy férfi volt itt.

- Tegnap még félhomály volt.

Végül pedig, valóban: minden nyelvnek egy saját belső logikája van, ezért működnek másképp bizonyos dolgok más nyelvekhez képest. Különben is, már a felhasznált hangkészlet, az alkalmazott hangsúlyozás és intonáció is akkora eltéréseket mutat, hogy nem csoda, hogy a toldalékolás és mondatstruktúra sem egyezik.

csinálom és csinálok közt a különbség az nem az h van e tárgy vagy nem hanem hogy határozottan tudjuk mit.

csinálom azt, csinálok valamit.

az "azt" határozott, a "valamit" határozatlan

Abban a mondatban, hogy "félhomály van", a félhomály az alany, és maga a van az állítmány. AZt állítom, hogy van (létezik), és a félhomályról állítom ezt. A mondat tagadása az lenne, hogy nincs ("nemvan" ;)) félhomály.

Ezzel szemben egy olyan mondatban, mint például "az alma piros" (nem pedig "az alma piros van"), azt állítom, hogy "piros" (piros a színe), és az almáról állítom, hogy piros, tehát a piros az állítmány és az alma az alany. Tagadni úgy lehetne, hogy az alma nem piros (hanem zöld), nem pedig úgy, hogy nincsen piros, vagy nincsen alma.

Szóval akkor hagyjuk le a "van"-t harmadik személyben, ha alapvetően maga a főnév/melléknév/számnév az, amit az alanyról állítok, és a létige csak azért kell (ene) mellé, hogy tudjuk, hogy hányadik személyről beszélünk (alias névszói-igei állítmány). Ha magát a létezést akarjuk kifejezni és hangsúlyozni, illetve a "nemlétezés tagadását" (there is/there are; es gibt; il y a; hay... több nyelven nem tudom), akkor tesszük ki harmadik személyben is a létigét. Ha egy tulajdonságot, jellemzőt akarunk állítani valamiről, akkor ott alapértelmezésben feltételezzük, hogy harmadik személyről van szó, ha nem így van, akkor kitesszük hogy melyikről ;). Nem mondom, hogy logikus, de ez a szabály.

Eleve nyelveknél nagyon nehéz értelmezni azt, hogy mi az, hogy logikus. Számomra teljesen logikátlan például az összes olyan nyelv, amiben nyelvtani nem van - számomra a nem olyasvalami, amivel definíció szerint csak élő dolgok rendelkezhetnek. De ettől még a legtöbb indoeurópai nyelvben van nyelvtani nem, és többé-kevésbé következetesen alkalmazott szabályok tartoznak hozzá.

Egyébként úgy tudom, hogy újabban úgy tudják a tudósok, hogy a nyelvet nem igazán "szabályokkal" sajátítjuk el (legalábbis az anyanyelvet), hanem együttjárásokat figyelünk meg a különböző hangok, hangsorok, szavak között. Ebből aztán következik az is, hogy viszonylag szabályszerű dologgá áll össze minden nyelv, de az is, hogy ezek a szabályszerűségek csak statisztikailag igazak, rengeteg alóluk a kivétel. És az is, hogy nem mindig az a megoldás terjed el egy nyelvben, ami absztrakt logikával a legegyszerűbben megérthető és megjegyezhető. Ez inkább a mesterséges és a mesterségesen életben tartott nyelvekre jellemző.

A nyelv "logikája", amit annyira kerestek, sokszor nem más, mint az egyszerűségre való törekvés, az egyszerűsítés, a kényelmes beszéd érdekében!

Talán ezért sem szoktunk úgy beszélni, ahogy te itt példálóztok, miszerint, "én tanuló vagyok, te tanuló vagy..." és a többi hülyeség, még olvasni is rossz volt. Én én én, ez nem angol, hogy minden második szavuk az "I"... Legfeljebb akkor, ha ki szeretném emelni valamiért, hogy ÉN és nem mondjuk más, esetleg másik szituációban ki szeretném emelni, hogy ÉN (MÉG) tanuló vagyok. Amúgy csak annyit mondunk, hogy tanuló vagyok, illetve (még) tanulok (és nem dolgozom pl.).

A magyar nyelv kényelmes, nem úgy mint sok más nyelv. Nem véletlenül kerüli a mássalhangzók torlódását, nem véletlenül harmonizálnak a magánhangzók, hanem azért, hogy a nyelvünknek könnyebb legyen kiejteni a szavakat és ne kelljen annyit tornáznia a szánkban.

Márpedig számomra inkább logikusabb az a megoldás, ami nincsen fölöslegesen túl bonyolítva. Pl. milyen jól megvagyunk a kevés igeidőnkkel, nemde? Persze vannak hagyományok, mint az ikes-igék ragozása, az "ly", de ezek is már régen kikoptak volna, ha nem őriznénk őket szándékosan! Még így is lassan eltűnik az "n" a -ban, -ben végéről, még így is lassan, de biztosan terjed az eszek, iszok stb.

Különben érdekes, hogy állítólag mennyire nehéz a magyar, ahhoz képest semmivel sem tanul meg később beszélni egy magyar újszülött, mint egy amerikai. Annak nehéz, aki teljesen más felfogásban élt, mint ahogy nekünk sem könnyű az angol. Legalábbis annyira nem, mintha csak szavakat kellene tanulni. Tehát ez a "nehéz" egy nyelv, meg "logikátlan", csak nézőpont kérdése.