Mennyire logikus a magyar nyelv? Volt egy kérdés, hogy mi a legnehezebb a német nyelvben. Valaki azt írta, hogy nem logikus.
Akkor nézzük, milyen logikus a magyar:
Én tanuló vagyok.
Te tanuló vagy.
Ő tanuló. (Miért nincs itt "van"?)
Mi tanulók vagyunk.
Ti tanulók vagytok.
Ők tanulók. (Hol van a "vannak?")
Ugyanez a melléknévnél: Én fáradt vagyok, te fáradt vagy, ő fáradt (van?)...
DE: Én itt vagyok, te itt vagy, ő itt van. (Itt miért nem hiányzik a "van"?)
Senki nem tudta még nekem eddig ennek a logikáját elmagyarázni. Pedig úgy-e a magyar nyelv logikus, nem úgy, mint a német (némelyek szerint).
Vagy: Én csinálom a házi feladatot. (Ott a tárgy: a házi feladatot. Ezért "csinálom"
Én nem csinálok semmit. (Ott a tárgy a "semmit".) Akkor miért "csinálok" és miért nem "csinálom"?
Kíváncsian várom a nyelvi logikának a magyarázatát.
Hát pont az ilyen okos kérdéseid miatt tanítanak nyelvtant az iskolában.
A magyarban a harmadik személynél nem tesszük ki a létigét (ezért nem ő tanuló VAN, hanem simán ő tanuló).
Illetve az "Én csinálom a házi feladatot", itt a csinálom az határozott ragozású (vagy régi nevén tárgyas ragozású);
az "én nem csinálok semmit", itt a csinálok általános ragozású (vagy régi nevén alanyi ragozású).
Ezek elég nehéz dolgok egy külföldi embernek, aki magyart tanul, az biztos, de ha átgondolod, hülyeség azt mondani, hogy logikátlan.
a nyelvek logikája más , mint a természetudományoké..
inkább olyan, mint egy élő, eleven növény -mi hol hajt egy új szárat, máshol elszárad, vagy nyílik egy virág rajta
*
németeseknek egy kis vicces:
Én a magyart idegen nyelvként tanultam. Én is tudom, hogy a harmadik személyben nem tesszük ki a létigét. De az iskolában nem, tudták megmagyarázni, hogy miért nem kell kitenni a "van"-t.
Akkor tárgyas ragozás van a határozott névelőnél, és tárgyatlan a határozatlannál?
Én megcsinálom a házi feladatokat.
Én csinálok házi feladatokat.
Múlt időben meg nincs ilyen tárgyas ill. tárgyatlan ragozás?
Megcsináltam a házi feladatot.
Csináltam házi feladatokat.
Egy másik példa: Dolgozom a fordításon. (Határozott névelős)
Fordításokon dolgozom. (Nincs határozott névelő) Akkor miért nem jó "fordításon dolgozok"?
Nem a kérdés eldöntésére, de a bonyolultságának bizonyítására, és nem utolsósorban egy kis kikapcsolódásra ajánlom.
"Akkor miért nem jó "fordításon dolgozok"?"
Nyelvtani szabályt erre nem tudok idézni, de ez jelen idős, épp most.
Ez pedig: "Dolgozom a fordításon." Folyamatban van. Mást jelent.
Köszönöm a segíteni akarást, de továbbra is félhomály. Nem szabad kitenni a harmadik személyben a "van"-t, igaz?
Tehát nem mondhatom úgy, hogy "Továbbra is félhomály van."
Na, mondjuk ez érdekes.
Kimondhatod, hogy félhomály van. De úgy is, ahogy az előbb, hogy ez félhomály. Habár úgy csak egy tőmondat, de helyes.
Tehát mást-mást jelent. Ez nem logikátlanság, hanem nyelvi sokszínűség. A sok ragozás miatt nehéz nyelv a magyar. Amiatt, hogy e/3-ban és t/-3-ban nincs létige, még nem logikátlan a nyelv. Illetve máshol is vannak ilyen különbözőségek, például angolban. e/1 és e/2 was, a többi were, egyszerű múlt esetén. Abban is van, ami csak az e/3-ban különbözik a ragozás(csak már késő vam és nem jut eszembe).
A "továbbra is félhomály van" teljesen helyesen.
A dolgozom/dolgozokra pedig: csak a dolgozom a helyes, mert ikes ige, mint az eszem, iszom, játszom, alszom, stb. Nem igazán helyes az eszek, iszok, hiába mondják sokan, akkor sem jó. Azt is sokan használják, hogy "de viszont", mégis hibás, mert vagy "de" vagy "viszont", de a kettő együtt nem megy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!