Van még olyan nyelv a magyaron kívül, ami megkülönbözteti a "szerelem" és a "szeretet" fogalmát?

Szeretni valakit és szeretetben lenni valakivel. Ez az angol. A magyar egyértelműen finomabb. Különben a kérdés arra vonatkozott, hogy "szerelem és szeretet". Csak így önmagában. Nem pedig arra, hogy valakit szeretni, vagy valakibe szerelmesnek lenni. Tessék, hogy van angolul, hogy szerelem? Love. És az, hogy szeretet? Love. Ennyi.

Persze, ha valaki elismerően mer nyilatkozni a magyarról, akkor az csakis elfogult lehet:) De említhetném még a tárgyragot is, amihez képest az angol csak a kötött szórendet tudja. Annyi történt, hogy anno a véresszájú angolok meghódították a fél világot, hogy lehetőleg minél kevesebb munkával minél többet tudjanak birtokolni (más, békésebb népek munkájából), minthogy ők teázni sem szoktak, csak teát birtokolni (have tea - de modern...). Ezért most az angol, elterjedtsége miatt, egy hatalmas lehetőség, de semmi több.

Gyakorlatilag sok mindenben ott tart most, ahol a magyar tartott jó pár száz évvel ezelőtt. És milyen fura az is, hogy míg nekünk egymásból következnek a szavaink, addig az angolban sok azonos fogalomkörbe tartozó szónak semmi köze egymáshoz. Pl. gond, gondolkodás, gondoskodás (problem, thinking, care), vagy biztos, bizalom, biztonság (sure, trust, safety). Az is érdekes, hogy valaki itt a görög példát hozta fel, ami az egyik legősibb nyelv. Tehát a magyar ebben is a legősibbekkel egyenértékű, illetve az időmértékes verselést tekintve a latinnal.

De persze mivel szégyellnünk kell, hogy magyarok vagyunk, értelemszerűen a nyelvünk is ciki és leginkább csak a vogullal lehet egy lapon említeni ezt a "keverék" nyelvet. (Annyira keverék, hogy tele vagyunk szóbokrokkal...)