Spanyolosok! Mi a különbség?

Milyen nyelvet beszélsz még?

A hay azt jelenti, amit németül az "es gibt", vagy franciául az "il y a".

Legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni, hogy ezek a "nincsen" tagadásai.

Amikor azt akarod hangsúlyozni, hogy valami létezik egyáltalán, nem pedig azt, hogy hol van.

Tipikusan az ilyen mondatok magyar megfelelője is "van"-nal kezdődik:

"Van egy bolt, ahol szivárványszínű pöttyöslabdát árulnak."

"Van egy pötty az arcodon."

"Van ebben az utcában pékség?"

"Van négylevelű lóhere, de nagyon ritka".

"Van olyan helyzet, amikor ezt kell tenni.

stb.

Vagy máshogy: tipikusan azok a mondatok, amikből ha magyarul eldöntendő kérdést csinálsz, akkor benne lesz, hogy "van-e"/"nincs-e"; ha pedig tagadod (az ellenkezőjét próbálod állítani", akkor benne lesz a "nincs/nincsen".

(Amit estar-ral mondasz, arra úgy kérdezel rá magyarul, hogy "hol van" vagy esetleg "milyen", a tagadásban pedig benne lesz a "nem").

((((vigyázat, történetesen magyarul a birtoklást (tener) is van-nal mondjuk, de gondolom, azt úgysem kevernéd be ;) ))))

Na a kötőmód az a ronda állatfaj, amit egyszerűen nem tud kezelni a nyelvérzékem egyik nyelven sem; számomra az egyszerűen egy "másik feltételes mód - szerű izé".

Az összes szabályára már nem emlékszem spanyolban, de úgy általánosságban érzésre akkor használom, amikor valami "nem biztos" dologról beszélek, valami olyanról, amit nem "kijelentek", hanem olyan "tegyük fel hogy" értelemben mondok, vagy magyarázatként, vagy ilyesmi. Általában amúgy alárendelő mondatok alárendelt részében szerepel (que, donde etc. után), amikor is ugye maga az állítás vagy kérdés vagy akármi a főmondatban hangzik el, és csak annak egy elemét fejti ki a mellékmondat, és hát van amikor olyan a főmondatnak az értelme, hogy abból egyáltalán nem következik, hogy a mellékmondat tartalma feltétlenül fedi a valóságot.

Mondjuk egy olyan mondat, hogy "nem hiszem, hogy már hazaért" - az a főmondat, hogy nem hiszetd, a másikkal csak kifejted, hogy mit nem. És mivel a főmondat _értelméből_ nem következik, hogy te "állítod", hogy hazaért, sőt itt épp félig tagadod, ezért nem kijelentő módban van. Mert nem jelented ki, hogy hazaért. De ha azt mondanád, hogy biztos vagy benne, hogy hazaért, na az már kijelentő lenne.

Vagy egy olyan mondat, hogy "bármi történjen is" - itt ugye nem "állítod" hogy "történik valami".

Egyébként tök részletes szabályok vannak, nekem is be kéne tanulnom őket szépen :(... de alapvetően valami hasonlóról szólnak, csak konkretizálják, hogy mi számít "nem is állítom igazából" - nak.

Egyébként legtöbbször ki lehet kerülni nyelvtanilag helyes alternatív fogalmazással, csak sokkal spanyolosabb a kötőmód.

Van viszont pár kötőszó, ami után egyszerűen mindig kötőmód jön és kész. írj mindegyikkel mondjuk 20 példamondatot (bármilyet), és valószínűleg utána többé-kevésbé helyesen fogod használni. Egyébként azoknak a kötőszavaknak az értelme is ilyen "feltételes izé" jellegű (a no ser que, salvo que és társai).

Ja, meg még egy eszembe jutott, vannak szerkezetek (pl. a célhatározós szerkezet), amikor ha a főigének meg a mellékigének ugyanaz az alanya, akkor a mellékige szótári alakban szerepel (estudia para ser medico), de ha nem ugyanaz az alany akkor subjunctivo kell. Ezt sem ér elrontani :(

Bocsi, tudom, hogy ez az egyveleg nagyon szedett-vedett, de az van, hogy néhány félévig az egyetemen jártam spanyolra - többnyire annak is a felét ellógtam - és aztán erasmusoztam Spanyolosrszágban, meg szoktam videót nézni spanyolul, onnan tudok amennyire tudok; így viszont a nyelvtan komolyabb része leginkább csak "félig rámragadt", főleg az ilyen nyalánkságok, mint subjunctivo... többnyire azt hiszem, érzem, hogy mikor mi kell, viszont a szabályt összerakni, azt elég nehezemre esik. A létigékre még nyelvóráról azért megbízhatóan emléxem ;)

ma 21:35

A kötőmód nevében benne van, hogy "kötés" után találjuk, vagyis általában mellékmondatban. Amikor nem mellékmondatban van, akkor is olyan értelemben veendő, amit általában mellékmondattal fejezünk ki.

A kijelentő mód az, amikor közlünk valamilyen dolgot, amit tudunk. A kötőmód az, amikor vagy nem tény az, amiről szó van, vagy nem tudjuk, hanem valamilyen más viszonyban vagyunk vele. Vagy nem közlünk valamit, hanem felszólítunk, javaslunk, megtiltunk stb. valamit.

Tehát kijelentő mód: TÉNYről szól és TUDÁS a viszonyunk vele.

Kötőmód: nem tényről szól, és/vagy nem a tudás a viszonyunk vele.

Tehát pl. nem tényről van szó, hanem lehetőségről. Vagy nem tudásról van szó, hanem akarásról vagy óhajtásról vagy félelemről vagy véleményről.

Ha kételyről, tudásról, nemtudásról, véleményről stb. van szó, akkor subjuntivót kell használni. Kétlem, hogy; attól tartok, hogy; ügyeljünk rá, hogy; kár, hogy; bárcsak... stb.

Ojalá..., Es importante que..., Me alegro que... stb.

Okoz egy kis zavart, hogy van az imperfecto de subjuntivo, amit nemcsak erre használnak, hanem elég sok mindenre. "ha x történne, akkor y történne" típusú magyar mondatokban két feltételes módú ige van. A spanyolban az első imperfecto de subjuntivo, a második condicional.