Milyen az, aki nárcisztikus?

A görög mitológiában Narcissus egy délceg ifjú volt, aki sosem látta a tükörképét. Echo nimfát Héra megátkozta fecsegéséért, hogy „mindig övé legyen az utolsó szó”. Echo látta Narcissust az erdőben, de nem szólhatott hozzá, hisz az átok miatt nem szólalhatott meg elsőként. Amikor Narcissus megszomjazott, megállt a tónál, hogy igyon, és a vízben –akkor életében először- meglátta a tükörképét. Még sosem látott annál szebbet, beleszeretett, és beszélni kezdett hozzá. Echo követte, és mindig megismételte szavait. Mivel Narcissus nem tudta, hogy amit lát az csak saját arcának tükröződése a vízben, azt hitte, hogy az szól hozzá, így szerelme még inkább elmélyült. Mivel szerelme nem teljesülhetett be Narcissust elepesztette a sóvárgás és virággá változott, mely azóta is őrzi a nevét.

Kívülről nézve úgy látszik, hogy a nárcisztikus személyiségnek nagy az önbizalma, holott gyakrabban éppen az ellenkezője, az alacsony önértékelés az igaz. A nárcisztikus ember számára az embertársakkal való összehasonlítás során születik meg az én értéke, ezért neki nem elég, ha ő jó, vagy nagyon jó, neki a legjobbnak kell lennie.

Önimádó.

Aki mindig bámulja magát a tükörben és nagyon meg van elégedve azzal amit ott lát. Van befelé forduló változata és az exhibicionista aki soha nem mulasztja el az ő kiválóságát az előtérbe tenni, hogy mások is csodálhassák. Beteges hajlam.

Kiküszöbölendő.

Az első hozzászóló szépen írta le. Alig volt mit hozzátenni.