Miért szerettek nyelveket tanulni?

Nálam a legnagyobb befolyást, a nyelv hangzása jelenti.

Minél több nyelvet ismerek, annál szélesebb a látóköröm, mivel a szavak, a jelentések, a kifejezések megismertetnek a nyelv köré épült kultúrával, a jellegzetes ételekkel, italokkal az éghajlati időjárással, ünnepekkel és még megannyi különféle adottsággal.

Angol, francia, tanultam kicsit japánul és kinaiul (utóbbit csupán a barátom miatt, de hamar feladtam mert ő cantonese-t beszél, de a mai hivatalos a mandarin).

Érdekel a svéd (gyönyörű a kiejtése ahogy keverednek benne a különböző nyelvek), a spanyol (mert amerikában az angol mellett a másik hivatalos nyelv, vagyis nagyon hasznos) és az olasz (de ettől volt tanárnőm mindörökre elvette a kedvem gimiben).

Látszik hogy sokféleképpen lehet szemlélni egy nyelvet. Én személy szerint nem szándékozom fősuli után Magyarországon maradni, ezért is fontos hogy tudjak még egy pár nyelvet.

Nem tudom, miért, de nekem ez a hobbim. Minél több nyelven szeretnék megtanulni, és nem csak beszélni, hanem a nyelvtörténetet, fonetikát, lingvisztikát is szeretném megismerni. Nagyjából folyékonyan beszélek angolul és spanyolul, valamennyire németül és japánul is tudok kommunikálni, és megértem a francia, portugál, olasz szövegek nagy részét (ez főleg a spanyol nyelvtudásomnak köszönhető), de ezeket a nyelveket csak nagyon minimális szinten beszélem.

Szeretnék valami régi nyelvet is tanulni, óangolt, ógörögöt, latint, gótot, kelta nyelveket, de sajnos ezekhez manapság elég nehéz tanárt meg nyelvleckéket találni. Úgy igazán főleg a nyelvtörténet érdekel, a nyelvek eredete, változása, nyelvváltozatok kialakulása, és persze a nyelvtan. Szeretek különböző nyelveket összehasonlítani, hasonló hangokat, szavakat, nyelvtani szerkezeteket keresni.

Az emberek [...] miért tanulnak nyelveket?

Az a helyzet, hogy én jóformán semmiben sem vagyok jó megítélésem szerint, de mindenki azt mondja rám, hogy jó a nyelvérzékem. Úgyhogy főleg a bizonyítási vágy hajt, illetve a kihívás. Emellett persze a nyelv az egyetlen dolog, amit még rosszul is érdemes tudni (azt hiszem, Lomb Katótól idéztem most), bármelyik nyelvről is van szó.

Mik számotokra a legfontosabb szempontok a tanulandó nyelv kiválasztásakor?

Nálam az első a hangzás, bármennyire is mondja mindenki hogy "hát de höhöjj, hát ez aztán pfujj de ezmegaz", azért ha a szívére teszi a kezét mindenki, valószínűleg egyet érthetünk azzal, hogy az emberek 95%-a az első benyomás alapján dönti el, hogy belevág-e egy nyelvbe.

Munkalehetőség...

Hát engem ez nem mozgat, mert akkor az orosz és a lengyel helyett a németet tanulnám, bár mivel orosztolmácsnak készülök, azért táncsak érek el vele valamit.

...a tanár díja...

Tanári segítséget nem veszek egyelőre igénybe, egyetemen meg mindenképp orosszal fogok foglalkozni, szóval választásom sem igen lesz.:)

...a tanulás nehézsége...

Sajnos ez is közrejátszik, például bármennyire is játékosnak hangzik számomra a mandarin, eszembe se jutna hozzáfogni az írása miatt, vagy a spanyolt se tervezem a töménytelen igeidőnek köszönhetően.

...az adott nyelv iránti érdeklődésetek (pl. az adott nép kultúrája, vagy a nyelv hangzása)...

Igazából ezt már megválaszoltam.:)

...esetlegesen az adott nyelvterületre való kiköltözési tervek/munkatervek?

Sosem tudni, bár nem tervezem hogy kiköltöznék Oroszországba, dolgozni sem.

Milyen nyelveken beszéltek, és miért pont ezek, milyen szinten?

Az egyetlen, amire tényleg mondhatom, hogy beszélem, az az angol, kb. felsőfokon - azért, mert ezt erőltetik iskolában, de nem panaszkodhatom, mert tényleg alapműveltség már. Ezen kívül az oroszt említettem, és azt is, hogy miért: egyrészt csodálatosan szép, másrészt ezzel tervezem dolgozni (mondjuk ez utóbbi már csak utólag jutott eszembe, de nem rossz ötlet). Lengyelt nagyon alapszinten tanulgatom, de nagyon lustán, szinte hozzá sem nyúltam még, inkább az orosszal foglalkozom egyelőre. Az indok itt is az, hogy szép, ezen kívül, bár nagyon szánalmas, de kedvenc sportolóm is húz felé (nem kell sokat találgatni, Robert Kubicára céloztam).:) A német az amivel nem vagyok kibékülve, iskolában próbálkoznak ránk erőltetni, mindhiába. Bármennyire is legyen hasznos, azt hiszem ez kimarad az életemből.

És mégegy dolog, hogy milyen nyelveket szeretnék még tanulni. Elsősorban a finn van a listámon orosz és lengyel után, mert kíváncsi vagyok, hogy mennyi hasonlóság is van anyanyelvünk és nyelvrokonunk közt (annyit tudok, hogy hangzás alapján semmi). Ezután a török, amivel sokat nem érnék el, és még annyira a beszélőik kultúrája sem vonz, a nyelv viszont annál inkább. Esetleg egy szomszédos nyelvben gondolkodom még, ami vagy a román, vagy a szlovák volna. A románra azért esne a választásom, mert az egyetlen újlatin nyelv, amit kedvelek (a már említett spanyolt leszámítva). A szlovákot pedig azért kedvelem, mert szláv nyelv, ami számomra már alapjáraton azt jelenti, hogy gyönyörű, illetve a mássalhangzó-torlódásaik is viccesek. Nem beszélve arról, hogy az orosz és a lengyel után olyan hatalmas nehézségeket nem hiszem hogy okozna, főleg utóbbival összehasonlítva.

No, kicsit hosszú lett, de te kérted hogy mindent írjak le.:)

olaszul és angolul tanultam/tanulok, és azért, mert mindig is szerettem szavakkal kifejezni magam, magyarul is.

a pénz motivál a legkevésbé.

és valamiért úgy érzem, egy-egy nyelvvel más-más területen tudok kifejezőbb lenni, más-más területet értek. mintha hangulata lenne egyes szavaknak, szócsoportoknak - mintha bizonyos témákban jobban tudnék beszélni, tisztábban az adott nyelven.

nagyon szeretem a hangalakokat, a nyelvi szerkezeteket összehasonlítani, kiejteni, hogyan állnak össze a morfémák. ha tanulni kell erről, az már nem jön be, de kíváncsiságból képes vagyok órákig ücsörögni egy szótárral a kezemben, kóstolgatva a szóalakokat.

azért szeretem még a nyelveket (szívesen tanulnék franciát, oroszt, norvégot, izlandit, németet is), mert szeretném eredetiben olvasni-érteni, közvetítőnyelv nélkül, a könyveket, legyenek azok irodalmi vagy tudományos, vagy egyéb szövegek.

és persze jó dolog összehasonlítani a fordításokat, több nézőpontból szemlélni a világot. olyan, mintha több oldalról közelednék az emberekhez. :))

15:18-as (egyelőre utolsó) vagyok, és persze hogy egy fél oldalas esszéből is kihagytam egy fontos dolgot.

Ahogyan a 15:15-ös is leírta, az idegen nyelvek egyik legnagyobb szépsége az, amikor valami hasonlóságot találsz két nyelv közt. Legyen az szó, kifejezés, szófordulat, nyelvtan, kiejtés, akármi, ezek nagyon izgalmasak tudnak lenni, pláne ha magad jössz ezekre rá; ugyanide tartoznak az ismeretlen szavak, amiket mégis meg tudsz fejteni magadtól. Életem eddigi legnagyobb sikerélményei utóbbiból származnak.

Én németül tanultam hat évig, és általánosban nagyon szerettem, mert sokat jártunk Németországba és örültem hogy nagyjából megértettem amit nekem mondtak.

Középsuliban kezdtem el angolt tanulni, de imádom, mert dalszövegeket megértem, meg nyáron Németo.-ban nyaraltam és tele volt a hely amerikaiakkal, és velük is meg a németekkel is simán megértettem magam, ennek köszönhetöen el tudtam velük menni egy csomó helyre. Meg azóta is folyamatosan e-mailezek velük. Most érettségizem, utána szeretnék még németet tanulni, mert már megkopott a német tudásom, aztán utána meg kimenni Németországba dolgozni.

Tehát a kultúra is mindenképpen érdekel, mindkét nyelv esetében.. Ha több idöm lesz, szerintem mindenképpen bele fogok mélyedni a kultúrába, meg esetleg más nyelvekbe is :)

14.29 teljesen a lelkivilágomnak megfelelően indokolta meg a nyelvtanulásának az indítékát. Már csak egy dolgot tudnék hozzáfűzni a sok válaszhoz: önbizalomnövelő szerepe van, mind nyelv(ek) elsajátítása miatt, mind az azon a nyelven (nyelveken) lehetővé váló információszerzés miatt.

S.G.

Én nem szeretem tanulni őket. Kénytelen vagyok, ha el akarok olvasni idegen nyelvű szövegeket. De a nyelvtanulás maga szerintem elég nagy kínszenvedés.

Angolul tudok elég magas szinten (nem felsőfok, annál azért jobban), németül tűrhetően (kb. közép és felsőfok között), meg még középfok körül spanyolul és franciául, illetve gyengébben egy pár más nyelven. Egyik nyelv sem érdekel, sokkal inkább a szövegek, amik ezeken a nyelveken léteznek. Mindig valamilyen elég konkrét okból fogtam hozzá egy nyelv tanulásához.

Ami a nyelvek hangzását illeti, ez jobban függ az egyéntől és a beszédhelyzettől, mint a nyelvtől. A szépnek kikiáltott nyelveken is lehet irtó rondán beszélni és fordítva. Ami meg a népek kultúráját illeti, ez számomra nem is értelmezhető fogalom. Mondjuk mi a magyar kultúra? teljesen más egyénenként. Lehet, hogy valaki nem olvasott egy könyvet sem azok közül, amiket én, de olvasott mást. Vagy nem olvasott, de nézett tévét. Az ő számára a magyar kultúra tartalma egész más, mint számomra. Szóval nehéz megmondani, mi a magyar kultúra, és akkor ehhez képest mi a "kínai kultúra"? (kb. olyan tág fogalom, mint az "európai kultúra").