Mi a véleményetek arról, amikor emberre használják ezeket a kifejezéseket: kan, kani, kanos, kancás, tüzel?

Régen nem volt ennyire arrogáns az ember... A besenyőknél az egyik híres vezérnek konkrétan Tonuz (Vadkan) volt a neve, de a mi Emese nevünknek is van némi köze az emse (anyadisznó) szóhoz.

Amúgy a kanosság nem azt jelenti, hogy az adott emberben dolgoznak az állatias ösztönök? Akkor minek kéne neveznünk ezt az állapotot, tán levendulásságnak, vagy japáncseresznyésségnek?

És mi a helyzet azokkal, akiket a súlyuk miatt disznóznak le, esetleg még egy gyilkosságot is kilátásba helyeznek a "disznó" elé biggyesztett "vágásérett" jelzővel?

A kicsit lassabban dolgozó munkatárs le-lajhározása, vagy a "vánszorogsz, mint a csiga" beszólás is rendben van? Pedig a csiga egy igazi csúszómászó féreg, nem?

Berúgni, mint a ló, és üvölteni, mint a sakál még lehet?