Szoktál káromkodni csúnya szavakat használni? Mikor milyen gyakran?

Ha valami nagyon nagy gond van akkor szoktam.

Legcsúnyábbat nem tudok talán a bazdmeg ami olyan hogyha jobban belegondolunk.

Legtréfásabb? Nem is tudom vidéki vagyok és hallottam már 10 mondatos káromkodást amiben egy csúnya szó nem volt.

Azt gondolom, hogy a káromkodásnak fontos szerepe van. Vannak olyan kifejezések, amik így vagy úgy, tabusítva lettek. Mikor az ember felfokozott érzelmi állapotban van, mikor elveszíti a kontrollt, egy káromkodás segít, mert jön a belső riasztás, hogy „hé, te most valami olyat mondtál, ami nem illik”. Ez segíthet visszaállítani a kontrollt az érzelmeid felett, feszültséglevezető, feszültségcsökkentő hatása van.

(Nem véletlen, hogy egy csomó káromkodásnak van – fogalmazzunk úgy – kompenzált változata, mert a kontroll még a káromkodás kimondása közben közbeszól: Az Isten … áldjon meg. Az Ist…álát. A hétsz…ázát. Hogy azt a … fűzfán fütyülő rézangyalát.)

Ha viszont valakinek szokásává válik a káromkodás, indokolatlan helyzetben, annál a káromkodás már nem tölti be ezt a szerepet, őt ha magával ragadja az indulat, akkor nem káromkodni fog, pontosabban káromkodni fog, de más tabut fog áthágni. Mondjuk felrúg egy kukát… Vagy egy kisnyugdíjast… És ez nem igazán jó.

Ha valaki belátja ez, az normál érzelmi állapotban kerülni fogja a káromkodást, és sokszor már akkor sem káromkodik, mikor amúgy indokolt lehetne.

~ ~ ~

Szóval nem, nagyon ritkán káromkodok. Ahhoz nagyon felfokozott érzelmi állapot kell, ami viszont egyre kevésbé fordul elő. Majdnem leginkább akkor szoktam káromkodni, mikor az vicces hatást kelt, mondjuk erős kontrasztban áll az előtte elhangzottak emelkedettségével.

A b+ szerintem egyfajta "ragasztószó" a magyar nyelvben, mindenhová illik és még bizonyos értelme is van. Használom is - sajnos vagy nem sajnos - gyakran.

Szerintem a legnagyobb sértés az anyázás. Azért a legtöbb embernek igen fontos az édesanyja, és akkor belegondolva egy kurw@anyád vagy egy anyád pics@ja eléggé durva káromkodás.