Miért nem merek 19 évesen a családom előtt káromkodni?

((Nem igazán tudtam máshogy feltenni a kérdést, bocsi))

Mindig olyan nevelést kaptam, hogy mindig tisztelettel beszéljek velük, ne beszéljek csúnyán stb.

Ők sem beszéltek soha csúnyán, még akkor se ha pl. beverték a lábukat a küszöbbe vagy ilyenek.

(A történethez hozzátartozik, hogy van egy 16 éves húgom, és egy 11 éves öcsém.)

Viszont az elmúlt 4 évben, egyre többször csúnyán beszélnek a családtagjaim (főleg édesanyám és az öcsém).

Én mindig is próbáltam példát mutatni azzal, hogy szépen beszéltem (ahogyan ők is velem kb 15 éves koromig).

De családom előtt sosem káromkodtam, és valahogy rossz érzéssel töltene el szerintem, ha elkezdenék én is úgy beszélni, ahogyan ők. (kb minden 2. szavuk káromkodás...)

Anno 10 évesen büszkén mutattam nekik olyan csodálatos dalokat, mint pl. "ellopták az oroszok a tankot", vagy pl. a "rézfäszú bagoly", szóval ilyesmiket mutattam nekik :D De utána meg valahogy sose mertem velük így beszélni, néha voltam tiszteletlen, de akkor sem káromkodtam soha... valaki bármi ötlet, hasonló story, stb?