Ha nem lehet soha parom, se csaladom, se normalis eletem akkor mi motivaljon az eletre?
Egyébként sajnos én is ezt gondoltam nagyon sokszor, mostmár csak nagyon ritkán, inkább azon az állás ponton vagyok hogy majd egyszer el fog jönni, hamarosan nem kell már sokat tétováznom, ne görcsölj rajta az csak nehezít a dolgokon.
Leginkább engem úgy mond az utazás motivál, bár egyedül nem mindig annyira jó,de muszáj ki mozdulni, másképp nem jutok sehova sem.
Most például a sport kezdett el foglalkoztatni vagy is motiválni,eléggé jól érzem magamat ha úgy mond sportolok,akár egy jó nagy séta, futás,biciklizés,fegyencedzés, úszás nagyon jó és karban tudom tartani magamat,arra is gondoltam hogy jelentkeznem kéne az idegenlégióba, eléggé puha p.cs vagyok,ott legalább megnevelnek és az is lehet meg tanulom értékelni az életet, de nyilván először legalább fél év magyar seregbe kéne hogy szolgáljak, mondjuk azért az elég durva hogy hülyeségnek tartom az egész háborút de hát nem nagyon van tervem, ezért is megyek szerintem az idegenlégióba, ott majd terveznek helyettem, ami sok esetben nem jó de hát igazából annak van értelme aminek értelemet adunk.
Egy 21 éves.
Az életre való motiváltságnak nem sok köze van a családhoz és párkapcsolathoz. A gondolkodásmódodban van a hiba. Pszichológust javaslom.
Tehát meg kell találnod az életed értelmét magadban. Minden más csak eszköz lesz ehhez. Szükségleteid a kulcs amúgy... asszertivitást sajátítsd el! Hasznos lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!