A családom, a párom, a barátaim is kerülnek. Mit tegyek?

22/N vagyok. Kiskorom óta kerülnek az emberek.

Általánosban oda mentem a lányokhoz, és mikor hozzá szóltam a témához elküldtek, hogy ez hogy jön ide.

Felsőben végig én voltam a csendes jó tanuló.

Gimnáziumban szintén én voltam a csendes jó tanuló, pedig próbáltam barátkozni, beszélgetni.

Aztán jött az egyetem.

3 éve van párom. Nem érdekli mit mondok. Ha beszélek hozzá, vonja a szemét, mert idegesíti. Nem keres, nem érdeklem.

A családomban Anyukámmal heti egyszer találkozok, és napokig nem beszélünk.

A testvéreimnek ha baja van rögtön hívnak, amúgy meg van,hogy hónapokig nem is keresnek.

Az egyetemen szintén. Elkezdtem barátkozni, fiúkkal, lányokkal(nagyon sokhoz mentem oda ÉN). Hozzám senki nem jön oda. Elülnek mellőlem, ha nem keresem őket, ők sem engem. Nem köszönnek a csoporttársaim a folyosón.

Nem tudom már mit tegyek.

Szerintem nem vagyok csúnya, elég különleges külsőm van(hatalmas dús, göndör hajam van, nem sűrűn látni ilyet). Az alakom jó. Kicsit félénk és önbizalomhiányos vagyok, ez eléggé érződik rajtam.

SOkszor úgy érzem, hogy semmi érdekeset nem látnak bennem. Olvasok, filmet nézek, nyelvet tanulok, videójátékozom, rajzolok, edzem, tehát nem lehet mondani, hogy otthon ülök. Híreket is olvasok.

Ma is, mentem haza a srác csoporttársammal, és 5x próbáltam beszélgetést kezdeményezni, utána feladtam. CSendben mentünk.

Mit tegyek?