Erdélyben csupán a Székelyföldön beszélt magyar kiejtésére nem volt hatással a román nyelv?

Most, hogy mondod, tényleg lehet benne valami. De a székely szerintem felismerhetőbb: [link]

Legalábbis volt vhelyi haverom és csíki lakótársam is, és ezt a személyes élményem. A vásárhelyi nem hangsúlyozott máshogy, max kevésbé volt monoton a hangmagassága. A csíki meg ugyanez, mint a videóban a bal szélső srác, hogy gyakori szóvégi (utolsó előtti szótag?) hangsúlyozás, és a hangsúlyom változik a hangmagasság is.

A román úgy tudom, hogy nem különbözik nagyon a magyartól. Mindkettő inkább szótag alapon időzített. A románban más az általános szótagszerkezet, meg ugye nincs fonémaértékű hosszú magánhangzó, sem gemináta. A magyarban első szótagra esik a hangsúly, a románban nem. Mindkettő dinamikus hangsúlyozású. Az angol Wiki tanulsága szerint az erdélyi román prozódia (=mondat szintű hangsúlyozás) eléggé hasonlít a magyarhoz.

Amit te román dallamnak érzékelsz, kérdező, az a MEZŐSÉGI NYELVJÁRÁS, ami egy többszáz éve kialakult, ősi dialektus.

Tudatlanságból sokan azt gondolják, hogy a Kolozsvár környéki magyarok pl. azért ejtik a mi fülünknek furcsa dallammal a szavakat, mert román nyelvi hatás alatt vannak (pl. Kólozsvár, Móónostor, stb). Egy rövidült á-val a hosszú á helyén.

Valójában az űknagyszüleik is így beszéltek, ez A MEZŐSÉGI NYELVJÁRÁS, ami mássalhangzókettőző és magánhangzó-rövidítő dialektus.

Ugyanezen nyelvjárásnak egy picit más változatával találkozol Marosvásárhelyen és a Székely-Mezőségen, csak ott még hangsúlyosabban kettőzik a mássalhangzókat is:

pl. "Hüttő" (a hűtő helyett), "Vássárhely" (rövid "á"-val ejtve), a Vásárhely helyett, stb.

Ez egyszerűen csak a MEZŐSÉGI NYELVJÁRÁS, aminek semmi köze nincs a román nyelvi hatáshoz - a mezőség színmagyar falvaiban is, ahol románt csak mutatóban látnak, pontosan ugyanígy hangsúlyoznak.

A székely nyelvjárás különböző tájszólásaira pedig egyébként sokkal erősebben hatott a román nyelv mint a többi romániai magyar dialelktusra.

Rengeteg román eredetű szót használnak, amit a többi erdélyi dialektus és a magyarországi sem ismer:

Például: a paprika "székelyül" árdéj (románul is ardei). A kos "székelyül" berbécs (románul is berbec, többesszámban berbeci, ami kiejtve bérbécs).

Az irodalmi nyelvhez legközelebb álló magyart a Partiumban beszélik egyébként (Szatmár, Bihar, Szilágy), ami nem véletlen: a szatmári és felső-tisza-vidéki dialektusokon alapul ugyanis a magyar irodalmi nyelv történelmileg, mivel innen származott az első bibliafordító, Károli Gáspár (Nagykárolyból), a legfontosabb nyelvújítók (a Himnusz-szerző Kölcsey Ferenc is, Sződemeterről) és olyan irodalmárok mint Arany Jánor (Nagyszalonta) vagy Ady Endre (Érmindszent - ma Ady Endre, a költő neve után).

A szatmári és a bihari dialektust ma is pont ugyanúgy beszélik, hangsúlyozzák, a határ mindkét oldalán (tipikusan, diftongusokkal, triftongusokkal ejtve). A külöbnbség csak néhány román kölcsönszó az iparosítás korából (blokk, punga, stb.) és az erdélyi regionális köznyelv kifejezései (pl. laska a tészta helyett, tészta a sütemény helyett).

De a kérdés, így feltéve, butaság. A kiejtésre semmi hatása nem volt a román nyelvnek a tömbmagyar vidékeken (a szókészletre viszont igen!), amit pedig román nyelvi hatásnak érzékelsz az egy ősi dialektus sajátos kiejtésmódja. Ugyanolyan jellegzetes mint a palóc vagy a székely, csak kevésbé közismert.

Itt láthatod a magyar nyelvjárási régiókat: [link]

Amit te felfedeztél, az a 8. számmal jelölt, a mezőségi nyelvjárás (ez a Kolozsvár és Marosvásárhely között fekvő terület tulajdonképpen).