Elképzelhető, hogy a magyar -andó, -endő képzők, illetve az archaikus -and, -end, mint jövő idő jele, a latin nyelvből származnak?

Nem zárható ki, de a logikai kapcsolatot nem látom.

Az -and/-end volt előbb, ebből alakult ki az -andó/-endő. Utóbbi jelentésben hasonlít a latin "-undus"-hoz, de nem találom nyomát annak, hogy ez is hasonlóképpen alakult volna ki. A jövő idejű jelentésre nem találok nyomot latinban a morfémával kapcsolatban.

És eléggé ritka, hogy toldalékot átvesz egy nyelv. Lehet, hogy inspirálta a nyelvhasználókat, de inkább véletlennek tűnik.

A Zaicz-féle Etimológiai szótár* nem tesz említést latin eredetről. Ha az ősmagyar korban alakult ki ez a forma egy már korábban létező szuffixumcsoportból, akkor nem is igen lehet ilyesmit feltételezni, de azt nem zárnám ki, hogy a végső hangalakra esetleg hathatott a latin gerundivum végződése, főleg mivel úgy tűnik, inkább a művelt nyelvhasználathoz tartozott. Azért érdemes megnézni egy történeti nyelvtant is.

____________________

* "-and/-end [12. század vége] A jövő idő jele. Az -amod/-emed képzőbokorból vált időjellé az ősmagyar kor vége felé. A Halotti Beszéd emdül ’enni fogsz’ igealakjában még az eredetibb hangalak mutatkozik, bár már a magánhangzó kiesett. Az -and/-end forma csak a kései ómagyar korból mutatható ki jövőidő-jelként. A magyar igeidőrendszerben valószínűleg sosem játszott fontos szerepet. Bár még Petőfinél is előfordult (pl követendi, leendünk) a beszélt nyelvből már a középmagyar kor elején kihullott. A 18. századra az írott nyelvben is visszaszorult, és mesterséges életben tartása ellenére a 19. század második felében végképp eltűnt a nyelvhasználatból. Ma a beálló melléknévi igenév képzője (-andó/-endő) őrzi."

Szerintem nem valószínű. Hangsúlyozom, hogy abszolút laikus vagyok! A latin indoeurópai nyelv, a magyar meg nem. A toldalékok rendszere annyira alap, hogy nem hiszem, hogy évszázadokkal később be tudna épülni egy teljesen másik nyelvbe.

Ugye a magyarok csak a honfoglalás korában találkoztak a latinnal, előtte esetleg a göröggel, de ezek csak a tárgyalások nyelve volt (kalandozások ugye, zsoldosok, stb.), amit tolmácsoltak, nem olyan idegen nyelv volt, mint most az angol, hogy babakorban már hallod. Amikor olyan nyelv lett, addigra olyan sok idő eltelt, hogy nem hiszem hogy jövevényszavakon kívül más be tudott volna épülni. Évszázadokig csak kevesek kiváltsága volt a latin tudás, és sokan közülük elzárt közösségben éltek (szerzetesek), nem tudták volna befolyásolni a köznyelvet ilyen mélyen.

Nekem is mindig az volt a gyanúm, hogy ezt még a kora középkori magyar vette át a latinból, és egyből adaptálta a magyar környezetre, magánhangzó-egyeztetés, miegyéb ami persze a latinban viszont nincs.

Logikusnak tűnik, bár ezt tényleg nem erősítik meg nyelvtörténészek. Természetesen a nyelvek egymásra hatásának semmi köze ahhoz, hogy melyik nyelv melyik nyelvcsaládhoz tartozik.

A használatban íme itt van egy jó összevetés:

[link]

Ha kiszedné a spamszűrő, íme egy keresőkifejezés ami hamar rátalál és a kulcsszavakat is jól összefogja: "participium instans activi és passivi". Ezek közül a participium instans passivi tartozik szorosabbana ide, ez fel meg a magyar -adnó -endő beálló melléknévi igenévnek, ez a magyarban többnyire szenvedő értelmű, bár előfordul cselekvő értelmű használata is (,,maradandó'').

A magyar -and -end rag valóban a jövő időre vonatkozott, bár egyes olvasány emlékeim szerint eredetileg sajátos jelentésben, ami inkább a futurum perfectum (befejezett jövő) időszemléletére emlékeztet. ,,Amikorra te hazajösz, addigra én a házi feladatot már megírtam lesz (megírandom)''. A XIX. századi ,,lélegeztetőgépes'' használatban, amely próbálta életben tartani, ez az aspektusbeli a finomság már kiveszett.

A magyar nyelvbeni eredetükről nem tudtam semmit, érdekes a kérdés, nekem is eszembe jutott, de nem tudtam sosem a választ.

én sem tudom, érdekes felvetés, a legenda szóval kapcsolatban nekem is eszembe jutott már, talán mással is... van még ilyen latin (eredetű) átvételünk, amiben benne van ez az end?...

találtam:

reverenda ('tisztelendő')

[link]

ágenda:

[link]

referendum...

a gerenda más, de el tudom képzelni, h még annak az alakulására is hatással voltak a hasonló szavak:

[link]

referendum

#7: amiket te írsz, azok mind átvett jövevényszavak, csak az írásmód lett némileg a magyar kiejtéshez igazítva.

Ezek mind latin melléknévi igenevekből származnak. A legenda az, ami elolvasandó, a reverenda az, ami tisztelendő, az agenda az, ami elvégzendő. Egyébként nőnemű alakok, a res (dolog, tárgy) kikopott mellőlük idővel.