Az angolból miért nem terjedt el a kötött szórend a más nyelvekre?

Az angol erősen ragozó nyelv volt, a némethez hasonlóan. De amikor lekoptak a szóvégi ragok, melyek a mondatrészek azonosítására szolgáltak, akkor cserébe alakult ki a kötött szórend, így ragok helyett a mondaton belüli pozíció kezdte el kifejezni a mondatrész fajtáját.

A ragozó nyelvekben erre nincs szükség, emiatt a szórend variálása másra is használható, pl. árnyalni a jelentést.

Érdekes hogy a kínai ragozósból vált izoláló típusúvá - ebben az értelembn nyelvtipológiailag hasonló utat járt be, mint az angol meg a spanyol - ugyanakkor a magyarban inkább növekedett a morfológia, a ragozás súlya a proto-urálihoz képest (de még az ómagyarhoz képst is). Valószínűleg az eszkimó is hasoló utat járt be egyes nyomok szerint, mert a vele rokon és az ősállapotot jobban tükröző aleut nyelv jóval kevésbé ragozós.

A szláv nyelvek alapvetően igen konzervativak (talán csak balti ág nyelvei konzervativabbak az európában ismert legtöbb nyelv között nézve). Most hogy rájuk milyen irány volt jellemző, az analitikus vagy a szintetikus irány felé fejlődtek,azt nehéz lenne megmondani, mert már a proto-indoeurópai is eléggé össszetett, ragozós, morfológiailag eléggé gazdag nyelv volt (kicsit a latinhoz hasonló).