Ha megtanulok anyanyelvi szinten Spanyolul akkor az összes Latin-Amerikában élő spanyolul beszélő emberrel is fogok tudni normálisan kommunikálni?

10: Hogyne létezne olyan, hogy anyanyelvi kiejtés?!? Az anyanyelvi kiejtés az, ahogy egy anyanyelvi beszélő beszéli az anyanyelvét, bármelyik változatát, dialektusát beszélje is. Egy külföldi idegen akcentusával semelyik anyanyelvi beszélő nem beszél.

Igen, a magyarnak is van számos nyelvjárása, de biztos vagyok benne, hogy ha hallasz egy külföldit magyarul beszélni, beszélje bármilyen magas szinten a nyelvet és éljen évtizedek óta az országban, fel fogod ismerni, hogy ő nem valamelyik nyelvjárási változatot beszéli, hanem enyhe külföldi akcentusa van.

És hogy miért szinte lehetetlen felnőttként anyanyelvi kiejtést elérni egy idegennyelven?

A beszéd nem csupán az egyes beszédhangok képzési módjáról és képzési helyéről szól, hanem vannak a hangnál nagyobb beszédegységek, hasonulások, intonáció, melyek minden nyelvben egyediek. A saját anyanyelvünk hasonulásait nagyon nehéz levetkőzni, és hasonlóan nehéz az idegennyelv hasonulásait készség szinten elsajátítani, pl. a zöngésségi hasonulásokat.

És persze a hangképzés sem csupán annyi, hogy leutánzom az egyes beszédhangokat, mert tudom, hová kell tennem a nyelvemet a szájüregben.

Az a helyzet, hogy a beszédképző szerveinket rengeteg apró izom mozgatja, és az, hogy ezek az izmok mennyit mozdítanak, mennyire finom a mozgásuk, milyen tónusúak, mennyire erősek, stb. mind-mind hozzájárulnak a hangzáshoz. Ezeket az izmokat azonban az idegek vezérlik, az idegeket meg az agy. Ezért aztán az anatómiai fejlődés erősen meghatározza, hogy melyik hangot hogyan, mennyire vagyunk képesek képezni. Az idegrendszer fejlődése, az izmok a szó legszorosabb értelemben vett beidegződése azonban alapvetően a kamaszkor előtti időszakra korlátozódik, így a későbbiekben már a lehetetlen határát súrolja az, hogy képesek legyünk az idegrendszerünket és a beszédképző izmainkat egy másik nyelv artikulációjához igazítani.

Ez az oka annak, hogy nemigen tudunk anyanyelvi kiejtést elérni, anélkül viszont anyanyelvi szintű beszédről sem beszélhetünk, hiszen a beszédnek elválaszthatlan része a kiejtés – ahogy a kenyérnek is a héja.

FYI:

"anyanyelvi szint": általában a C2-t így hívják (függetlenül attól, hogy ez nyilván nem jelenti pont ugyanazt a szintű és fajta nyelvtudást, mintha valaki valóban anyanyelveként szívta magába, csecsemőkorától, kultúrával együtt...)

ld. pl.

[link]

[link]

stb.

na jó, van ahol óvatosabbak, pl.:

[link]

"C2 - Mesterszint (Közel anyanyelvi szint)"

12: A linkelt összeállítások még csak meg sem említik a kiejtést, mint követelményt, semmilyen szinten. Ez azért gáz, mert ezek szerint bármilyen ótvarosan fület sértő valakinek a kiejtése, ha megfelel a C1 vagy akár a C2 szintnek, akkor kap egy papírt arról, hogy ő "anyanyelvi szinten" beszéli a nyelvet – holott ez jól hallhatóan nem igaz, hiszen egy anyanyelvi beszélőnek nincs idegen akcentusa.

Ez a papír kiállítója részéről átverés, a papír tulajdonosa részéről meg önbecsapás.

Anyanyelvi szinten nem fogsz tudni spanyolul de egy magas szintet eltudsz erni.

Minden orszagban kicsit mas a spanyol, pl egy mexikoi sem ert meg mindent amit egy columbiai mond de a kommunikacio az mukodik.

Nem tudok spanyolul de az angolbol kiindulva azt tudom hogy Amerikaban mindent megertek a hetkoznapi nyelvben de ha ellatogatnek Angliaba ( ami nagy álmom) akkor lennenek dolgok amiket nem ertenek meg mert mas szavakat hasznalnak bizonyos dolgokra es mas a szleng is. A britek videojaiban sem ertek mindent de tudom mirol szol es ki tudom kovetkeztetni hogy az a bizonyos brit angol szo mit jelenthet.

"A linkelt összeállítások még csak meg sem említik a kiejtést, mint követelményt"

Persze, mivel nem az sehol a világon.

17: Ezzel egyetértek, csak akkor ezt ne nevezzük anyanyelvi szintnek, mert ez nem az!

Az anyanyelvi szint az, ha valakivel beszélgetve fel sem merül, hogy az illető nem az anyanyelvén beszél, mert nem utal rá semmi: se a használt kifejezések (vagy azok hiánya), se a nyelvtan, se a kiejtése. Ha ebből bármelyik hibádzik, akkor az nem anyanyelvi szint, hiszen anyanyelvi beszélő ilyen hibát nem vét.

17: Értem. Szóval a helyesírás azért nincs követelményként feltüntetve, mert az alap. Ez alapján az ember gondolhatná, hogy a kiejtés is azért nincs követelményként feltüntetve, mert az is alap. De nem! Az azért nincs feltüntetve, mert az nem elvárás!

Szóval az, hogy valami nincs feltüntetve, jelentheti azt is, hogy az alapvető elvárás is, meg azt is, hogy egyáltalán nem elvárás. "Csodás" szerkesztési elv…

De ami szerepel benne, az is inkább csak gumikövetelmény, pl.: "Rugalmasan és hatásosan használom a nyelvet" – Mi számít rugalmasnak? Mi számít hatásosnak?

"Ezzel egyetértek, csak akkor ezt ne nevezzük anyanyelvi szintnek, mert ez nem az!"

Miért ne lenne az? Sehol semmilyen hivatalos forrásban nem létezik feltételként az akcentus nélküliség az anyanyelvi szintű nyelvismeret definíciójában. Egyedül te vagy aki értelmetlen és önkényes módon minden áron ezt erőlteted.

"Az anyanyelvi szint az, ha valakivel beszélgetve fel sem merül, hogy az illető nem az anyanyelvén beszél, mert nem utal rá semmi: se a használt kifejezések (vagy azok hiánya), se a nyelvtan, se a kiejtése. Ha ebből bármelyik hibádzik, akkor az nem anyanyelvi szint, hiszen anyanyelvi beszélő ilyen hibát nem vét."

Ez meg úgy hülyeség, ahogy van. Teli van a világ olyan emberekkel, akik a saját anyanyelvükön nem beszélnek/írnak olyan szinten, hogy ne vétenének ilyen hibákat. Én pl Ausztriában élek és dolgozok, és jó pár olyan helyi embert ismerek, akik például gyakran hibásan használják a névelőket vagy épp a ragozást.