Titeket nem idegesít ez?

11: Persze, nyilván mindenki a saját anyanyelvéhez idomítja, de itt mind a t-s, mind a cs-s kiejtés a mai kiejtéshez közelebb álló hangzást eredményezne, és nyilván e két hang kiejtése nem okoz nehézséget egy magyarnak sem, hiszen léteznek a magyar nyelvben. Szóval két olyan hangunk is van, amivel jobb közelítést érhetünk el, mégis sokan ty-znek.

Mindez persze oda vezethető vissza, hogy régebben a brit angolra a tj/dj-s ejtés volt a jellemző, de mivel a magyarban a tj/dj mindig összeolvad tty/ggy-vé (látja = láttya, adja = aggya), ezt az összeolvadást átvitték az angol beszédükbe is, és ez amolyan magyaros sztenderddé vált: a tanárok nagy része még a mai napig is ty-zik meg gy-zik (tyúzdéj, gyúring, stb.).

És bár az angolban is azóta már elkezdődött az összeolvadás és elég elterjedtté is vált mára, de az ő összeolvasztásuk eredménye a magyar ty/gy-vel ellentétben cs ill. dzs lett, hiszen ezek már eleve létező hangok voltak az angolban: tube [tjúb -> csúb], duty [djúti -> dzsúti]. Ez az összeolvadástípus azonban egyáltalán nem újkeletű az angolban, hiszen hangsúlytalan szótagokban ez már jóval régebben bekövetkezett, pl. ritual [ritjuöl -> ricsuöl], pendulum [pendjulöm -> pendzsölöm].

Ezt az utóbbi évtizedekben lezajlott változást a magyar angoltanárok nemigen követik le, hiszen az ő tanáraik sem tették, így ma is egy elavult, már-már archaikus kiejtést tanítanak a diákoknak, ráadásul sosemvolt ty-vel ill. gy-vel…

Köszönöm szépen, sok újat ismertem meg!

Akkor viszont, ha jól összegzem, akkor lényegében a dömper-löncs-sönt-kecsöp jelenség ismétlődik meg, csak más hangok szereplésével. Hiszen előbbiek végső magyarázata is abban rejlik, hogy a magyar nyelvre - esetleg közvetítőnyelveken keresztül - egy korábbi angol nyelvállapot hatott. Viszont ha a dömper-löncs-sönt-kecsöp jelenség ,,legitim'' - és hát végülis tényleg legitim, hiszen létezik - akkor ezt az utóbbi jelenséget is elfogadhatjuk a diakrón nyelvi jelenségek érdekes esetének.

Folytatás/kiegészítés: a dömper-tröszt-löncs-sön-kecsöp jelenségről talán Nádasdy Ádámtól olvastam, de egyáltalán nem biztos, nagyon régi emlék volt már. Most viszont direkt megpróbáltam megnézni, a magyar Wiki is megemlíti, úgyhogy talán mégsem volt teljes hallucináció az emlék:

,,Másik példa a magyar tröszt, dömper szavak, amelyek olyan, korábbi átvételek az angolból, amikor még a trust, dumper szavak u-ját a magyar [ö]-höz közelebbi formában ejtették. A kiejtés időközben az [á] felé változott, úgyhogy ha ezeket a szavakat később vettük volna át, valószínűleg trásztról és dámperről beszélnénk.''

[link]

13-14: Az a közvetítő nyelv a francia volt, és valószínűleg itt csak arról van szó, hogy a franciák a lunch á hangját az ő saját ö hangjukkal azonosították, mi meg a franciáktól az ő ö-zős kiejtésüket tanultuk el. Bővebben itt olvashatsz erről:

[link]

A ty/gy-s kiejtés torzuláshoz nem volt szükségünk közvetítő nyelvre, az hungarikum ;)

12

Angliaban nem nagyon van olyan hogy azt "igy kell mondani" vagy "ugy mondjak".

https://www.youtube.com/watch?v=RRs103ETh2Q&ab_channel=DrGeo..

Eredetileg a "helyes", brit standard Received Pronunciation kiejtes: [tju:b], ahol tehat az alveorális* "t" massalhangzot egy palatális** "j" massalhangzo kovet. Ezt viszonylag nehez ejteni, mivel az alveoralis es a palatalis helye egymastol messze van; a nyelvhasznalat pedig mindig az egyszerusitesre es konnyitesre torekszik.

Az angol nyelv ilyen helyzetekben ketfelekeppen egyszerusit, HA egyszerusit:

1. "yod coalescence" ("a j osszeolvasztasa"), amely a hangot mar post alveoralis helyzetben kepezni kezdi, vagyis:

a hangot az alveoralis es a palatalis KOZOTT kepzi, igy jon letre a "csjú", esetleg "csú"

2. "yod dropping"

ahol a j-t teljesen kihagyja, tehat "tú"

Haromfeleppen ejtheto tehat a youtube, (magyarosan es kb.):

jútyúb, júcsjúb, vagy jútúb.

Hogy Angliaban mikor melyik, az fugg eletkortol, iskolazottsagtol, helytol, a beszelo szarmazasi helyetol (tajszolas) es egyeni preferenciatol, sot ugyanaz az ember kulonbozo helyzetekben is valtoztathat, fuggoen pl. attol, milyen gyorsan beszel, kivel beszel.

A kozepiskolas koruak es naluk fiatalabbak pl. szinte mindig csj/ cs-nek ejtik, 30 ev feletti ertelmisegiek keverik, 50 felettieknel altalaban marad a tj. A videoban beszelo nyelvesz a sajat tajszolasaban olyan hangokkal es szavakkal is osszeolvaszt j-t, ahol masok egyaltalan nem, igy nala tajszolas-interferencia is a cs / csj ejtes. Az amerikaiak altalaban kihagyjak a j-t, de angoloknal is letezik ez a kiejtese.

Most mit kezdjen ezzel egy magyar? Mit szedjen ki belole?

Ha nem terjedt el a szonak magyar megfeleloje, akkor az angol szo marad. Most mindenki ugy ejti, ahogy talalkozik vele vagy angol anyanyelvuektol, vagy magyaroktol hallva. Idovel vagy szabalyozni fogjak hivatalosan az egyiket, vagy atmenetileg hasznalatban lesz mindharom, aztan az egyik MAJD EGYSZER a legelterjedtebbe valik. A magyar kiejtesre sokszor hatassal van a helyesiras, tehat amit t-vel latunk, azt nem erezzuk jonak cs-vel magyar szovegben ejtve, inkabb ty-nek vagy t-nek ejtjuk. De ha a fiatalok csak fiatal angolokat neznek a YouTube-on, akkor nekik a cs lesz a termeszetes es ugye ok hasznaljak majd a legtovabb a magyar nyelvet. (Mellesleg a tube meg osszeolvasztva sem magyar cs, mert az angolok az elejen mindig egy miniatur hosszusagu alveolaris t-vel inditjak. Ugyanigy a tj sem ty, tehat egy magyar "izesites" mindenkeppen lesz.)

Idegeskedni nem nagyon erdemes rajta, mert ez most igy van. Az angol nyelv egy total kaosz, (a nyelvesz szerint "mess"), es ez a kaosz tukrozodik vissza egyelore a magyarban.

* alveoláris: a nyelv hegyével a felső fogmedernél képzett

** palatális: nyelv hátának a kemény szájpadlás felé való emelkedésevel kepzett

Us es Br English

[link]

A diskont - discount peldaul sokkal jobban idegesit. Rohej.