Létezik olyan magyar mondat ami nyelvtanilag azért nem helyes mert túl hosszú vagy bármilyen hosszu lehet egy mondat attól még nem lesz hibás ha túl hosszú?

Ha egy tetszőleges hosszúságú mondat eleget tesz az adott nyelv nyelvtani szabályainak, az grammatikailag nem minősíthető hibásnak, hiszen az emberi nyelvek szabályai rekurzívan alkalmazhatók mennyiségi korlát nélkül, ami azt jelenti, hogy nemcsak végtelen számú, hanem elméletileg végtelen hosszú mondatokat is lehetséges létrehozni a szabályok újbóli alkalmazásával, amit jól példáznak a mellé- vagy alárendelő szerkezetek, amelyekben mindig hozzá tudunk adni egy újabb elemet a már meglévő mondatunkhoz pl. az “és” kapcsolatos, vagy a “vagy” választó kötőszóval, illetve egy újabb főmondatot (pl. “A feleségemnek fogalma sincs, miből”) illeszthetünk a többszörösen alárendelő szerkezetünk elé “gondolom, hogy Kálmán nem tudja, hogy a lánya azt hiszi, hogy a Föld lapos”, ami elé viszont könnyedén beszúrhatok még egy újabb főmondatot: “Gyanítom, hogy a feleségemnek fogalma sincs, miből gondolom, hogy Kálmán nem tudja, hogy a lánya azt hiszi, hogy a Föld lapos”, annak ellenére, hogy egyre nehezebb lesz feldolgozni a beszélgetőtársam számára a mondatomban található információkat, úgyhogy a hétköznapi nyelvhasználatban általában kerüljük a túlságosan hosszú mondatszerkezeteket, különösen élőszóban, mivel az ilyen közlések pragmatikailag nem bizonyulnak adekvátnak egy adott beszédhelyzetben, azonban ettől még, ha gyakorlati vagy stilisztikai szempontból nem is, nyelvtanilag mindenképpen kifogástalanok maradnak.

"Ilyen hosszú mondatot nehéz elemezni. Ez talán nem is egy mondat" (MS Word)