A nyelvújítás előtt, az őseink, hogyan fejezték ki magukat?

1-es!

Ez egy nagy marhaság!

Nincs is mit elemezni rajta.

A nyelvújítás a magyarítást szolgálta volna, hogy kiváltsa a latin, főleg német kifejezéseket. Nem, mintha eleve ne lett volna a szókincsünkben.

A “csak a parasztok beszéltek magyarul”, hamis, marxista hablaty.

A latin az ország hivatalos nyelve volt, elsősorban az írásbeliséget határozta meg a hivatalos iratok, tudományos művek, részben az irodalom és sajtó nyelveként szóban csak kivételesen használták például a diplomáciában, oktatásban vagy az országgyűléseken. A latin sosem vált egy olyan nyelvvé a középkor/újkor folyamán amit kvázi anyanyelvként a szóbeli érintkezésben általánosan használtak. Holtnyelvként nem is igazán alkalmas erre és ha nem a legfelsőbb szintű iratokat, legkiválóbb műveket nézed akkor szembetűnő hogy írásban is gyakran törték a latint, nem sajátították el tökéletesen még az értelmiségiek sem. Inkább a német volt a 17-18. századtól amit az udvarhű főnemesség és a köznemesség egy része egymás között használt, valamint a németek lakta magyar városokban a polgárság. Franciául a felvilágosodás korától egy igazán művelt embernek illett tudni, de kisebb volt a jelentősége mint a németnek és szintén nem vált a szóbeliségben széles körben használt nyelvvé. Egyébként a 18. századi betelepítéseket követően a legtöbb német nyelvű itt is paraszt volt.

A nemesség nyelve elsősorban a magyar volt, nem véletlen asszimilálódtak nyelvileg a magyar nemesi körökben mozogva eredetileg nem magyar származású nemesi családok sarjai is (pl. a Zrínyiek). Főleg a reneszánszt, reformációt követően a nemzeti nyelvek térnyerésével vált világossá, hogy a magyar nyelvet a társadalom minden rétegében használták. A temérdek magyar nyelvű forrás ami a 14-15. századtól rendelekzésünkre áll azt mind a nemesi, polgári, értelmiségi réteg termelte ki.

A kérdésre válaszolva, a kedvenc helyett használatos volt a 'legkedvesebb' kifejezés. Legkedvesebb barátom, legkedvesebb könyvem az a legjobb barátom, kedvenc könyvem és nem arra utal hogy egyébként jófej az a könyv. Ma már nem igazán mondjuk, hogy valami kedves a számomra nekünk nagyon irodalom szöveggyűjtemény szaga van, de régen általános volt. A kedvenc szó inkább praktikus, egyszerűbb használni és ezért terjedt el nem jelenti hogy enélkül nem tudták korábban kifejezni ugyanazt.