Mustafa Kemal Atatürk hogyan tanította meg a latin abc-t?

1928-ban bevezették a latin ábécét, mindenki számára kötelezővé tették az elsajátítását, az arab írás használatát pedig megtiltották. 1932-ben létrejött a Türk Dil Kurumu, a Török Nyelvintézet, melynek feladatai közé tartozott a nyelvújítás felügyelete és végrehajtása. Az országban mindenkinek kötelező volt megtanulnia az új írást, Atatürk maga is járta az országot táblával és krétával, és több városban, faluban is maga tanította a népnek az új ábécét.

Eredetileg a nacionalisták célja a nyelv teljes megtisztítása, vagyis az összes, nem török eredetű szó eltávolítása volt, ám ez több problémát is felvetett. Nagyon sok olyan szót találtak, aminek nem volt török megfelelője, így első lépésben felhívást intéztek az emberekhez, hogy a listában felsorolt idegen szavak helyett javasoljanak mást, alkossanak új szavakat. Ez a terv már-már groteszk kifejezéseket eredményezett, az új szavakkal írt szövegek szinte teljesen érthetetlenek lettek az emberek számára. Mivel a nacionalista célokat Atatürk nem volt hajlandó feladni, így a török nyelvészek – alávetve magukat a nemzeti céloknak – elfogadták az úgynevezett „napnyelv-elméletet, mely szerint minden nyelv egyetlen ázsiai őstörök nyelvből származik, így azok az idegen szavak is, melyeknek nincs pontos török megfeleljük; vagyis maradhatnak.

[link]

Összefoglalva: azért tudtak sikeresen áttérni, mert betiltották az arab írást és minden médiaorgánum latin abc-vel jelent meg, iskolában is csak az új török abc volt engedélyezve. Szigorú volt és hirtelen érte minden polgárt (átállásu időt sem adott a kormány), rengeteg embernek (főleg idősnek) nehéz volt megtanulni, de végül is a következő generáció meg alapból az újat tanulta, szóval az hogy az időseknek nem igazán ment, nem nagyon volt érdekes. Szóval ennyi a siker kulcsa.