Segítene valaki az alábbi latin mondat lefordításával? (a google fordító nem igazán segít): Spiritus erroris tantus fuit illius avo, ut crimen fuerit pro pietate mori.

És arcát jámborság és nyughatalan elszántság fátyolozta,

míg vad lángok emészették kegyes tagjait,

A korban, amelyben élt, akkora volt a tévelygés szelleme,

hogy bűn volt meghalni a jámborságért.

Őszintén, ez is egy nagy ostobaság. Mármint az utolsó két sor.

"bűn volt meghalni a jámborságért" ez mit a tököt jelenthetne?

[link]

Itt le van írva maga a vers is, és alatta egy kifejtő szöveg is.

Íme a tiszteletreméltő Prágai jeromos arca. Homlok, szem, a száj egész méltósága,..

Az itt jövő hosszabb szöveget érdemes összevetni a könyvben szereplő többi mártírhoz írt méltató szöveggel is.

A jámborságnak itt a pietas-t fordítottam, de lehet a szó más árnyalatát is alapul venni, lehet pl. kb. ,,hűség'' is, vagy akár egyszerűen csak ,,bűn volt meghalni a hitért''

[link]

[link]

Alapvetően a linkelt könyv szövegösszefüggése jelenti szerintem a legtöbb segítséget.

A kérdésben inkább az ,,avo'' szó jelenti a fő nehézséget, főleg, mivel egyes forrásokban ,,avo'', más forrásokban viszont ,,aevo'' szóval van szedve. Szerintem az utóbbi helyes, és nemcak azért, mert értelmlieg is jobban illeszkedik a kontextusba (a magyarázó szöveg nem említ ,,nagyapát'', viszont annál inkább ostorozza magát a ,,korszakot'', tehát itt a ,,korszak''-ot jelentő aevum szó lapulhat a háttérben, nem pedig a ,,nagyapát'' jelentő avus).

A másik ok, amimiatt ezt az értelmezést tartom valószínűbbnek, az az, hogy ragozás szerint is így áll össze helyesen: ,,a korban, amelyben élt'' (illius aevo) --- jól feismerhető benne a genetivus subietivus szerkezete is (,,illius'') és az ablativus temporis szerekzete is (,,aevo'').

És arcát hithűség és nyughatalan elszántság fátyolozta,

Míg vad lángok emésztették kegyes tagjait.

A korban, amelyben élt, akkora volt az eltévelyedettség szelleme,

hogy bűn volt meghalni a hithűségért.

Bocsánat, a ,,tagoknál'' a Kérdező fordítása jobb, azt javítom az Ő változatára:

És arcát hithűség és nyughatalan elszántság fátyolozta,

Míg vad lángok emésztették áldott tagjait.

A korban, amelyben élt, akkora volt az eltévelyedettség szelleme,

hogy bűn volt meghalni a hithűségért.

Ez igy együtt már kezd beleilleni az utána levő mártírméletató fejezetszöveg szellemébe.

És arcát áhítat meg nyughatatlan elszántság fedte,

míg vad lángok emésztették áldott tagjait.

A korban, amelyben élt, akkora volt az eltévelyedettség szelleme,

hogy bűn volt meghalni a hithűségért.