A francia és német nyelvek bonyolultabbak az angolnál?

Miben?

A német pl. egyszerűbb a hangrendszer és a kiejtés tekintetében, az angolban egyszerűbb az igeragozás, ...

Amelyik nyelvben vannak nyelvtani nemek (német, francia, olasz, spanyol, stb), az már csak bonyolult lehet az angolhoz képest.

Az angolban mi a bonyolult? Max a helyesírás.

A hangrendszere, hangtana sem bonyolultabb, mint a németé vagy a franciáé – mindegyikben van jópár olyan hang, ami a magyarban ismeretlen.

"Az angolban mi a bonyolult? Max a helyesírás."

Semmi sem bonyolult, ha már érted a módját. Csak amíg megérted és begyakorlod, hogyan működik, addig tűnik nehéznek. Utána már jön magától.

Szóval ezt a nehézséget talán ott lehetne megfogni, hogy melyiknek mennyire nehéz rájönni a technikájára, elsajátítani a helyes használatát. De ez meg emberfüggő, nekem pl. a német sokkal könnyebben ment, egyszerűbbnek tűnt anno, mint most az angol. Pedig - mint ahogy te is - többségében nem ezen a véleményen vannak az emberek. Szóval szerintem ez teljesen egyéni, hogy ki melyiket találja könnyebben vagy nehezebben tanulhatónak, annak ellenére, hogy van egy kialakult többségi vélemény a dologról. Tehát jó eséllyel az angolt fogod könnyebbnek találni, de ez csak akkor derül ki biztosra, ha már mindkettőt (mindhármat) megtanultad, megismerted bizonyos szintig. Nem biztos, hogy az alapfokú szint elég ennek a helyes felméréséhez.

Nekem is ez a bajom az angollal. Le van írva egy egyszerű hat szavas mondat, minden egyes szónak ismerem a jelentését, de a mondat jelentésének köze sincs az egyes szavak által kihámozható jelentéshez. Miért? Mert pl. van benne két-két szó párban, amik együtt egy kifejezést jelentenek, és ha azt a kifejezést történetesen nem tanultad meg hogy mit jelent, akkor a büdös életben nem fogod megfejteni a mondat értelmét. Ez valami ultra bosszantó számomra az angol nyelvben, hogy egy nagy csomó mindent ilyen kifejezésekkel oldanak meg.

A másik a kiejtés. Oké, hogy más nyelvekben is vannak számunkra ismeretlen hangok. De a németben van kb. 3-5 ilyen hang, ráadásul még ha utánozni jól nem is, de megérteni azért könnyen megy. Az angol hangoknak kábé a harmadát nem ismerjük, és az élőbeszédből kivenni, kihallani hogy mit is mond tulajdonképpen, hát az a másik borzalom számomra. 8 éve hallgatom, de sokszor még mindig csak akkor értem meg, ha szólok neki, hogy "légyszi lassabban és érthetőbben, mintha egy kisiskoláshoz beszélnél".

A harmadik dolog, hogy minden szónak több jelentése is van, minden jelentéshez több szó is tartozik. Egy kimondott szót sok esetben többféleképpen is le lehet írni, vagy egyes írott szavakat többféleképpen mondanak ki. Egy hatalmas őskáosz az egész számomra, képtelen vagyok befogadni, magamévá tenni az angolt. A némettel, bár elsőre tényleg nehezebbnek tűnik az angolnál, nem volt ilyen gondom.

Az angolban egyszer megtanulod a szavakat ahogy mondják, egyszer megtanulod, ahogy írják, egyszer a kifejezéseket, egyszer pedig megérteni kisilabizálni, hogy mit is beszél tulajdonképpen. Angolul négyszer kell megtanulni, németül elég volt csak egyszer. A német sokkal közelebb áll a magyar nyelvhez logikájában is, az angolban mindent fordítva, hátulról kell elkezdeni mondani a magyarhoz képest. Pedig kedvelem az embereket, az országot, az itteni mentalitást, még a nyelv is tetszik hangzásra, de én ennyit nem szenvedtem a némettel, nem volt ennyi kudarcom vele, és ily kevés sikerem.

De ezek mind csak a saját észrevételeim, és tudom hogy kisebbségben is vagyok ezzel, a többség szerint az angol a könnyebb nyelv. Nekem valahogy mégsem akar menni.

8: "Angolul négyszer kell megtanulni, németül elég volt csak egyszer".

Ez azért nem ilyen egyszerű! Vegyük például a Rat 'tanács' és a Rad 'kerék' szavakat! Első meglepetés: mindkét szó azonosan, [rát]-nak hangzik, mivel a németben kötelező szóvégi zöngétlenedés van, így a Rad végén leírt d betű is valójában [t] hangot rejt.

E két szónál maradva, jön a második meglepetés: a szavak hasonlósága ellenére a többes számukat eltérően képzik, nehogy már fel lehessen fedezni valamiféle mintázatot: Rat–Räte, Rad–Räder.

Az meg, hogy mind a Rat, mind a Rad hímnemű, inkább csak a véletlen műve, alapvetően a névelőt is meg kell tanulni minden szó mellé.

Aztán, a németben is meg kell barátkozni a szóhangsúly fogalmával, hiszen a magyarral ellentétben egy német szónak nem csak az első szótagjára eshet a hangsúly, de hogy melyikre esik, azt szintén meg kell tanulni. Pl. a System szó [züsz'tém]-nek hangzik, a hangsúly a második szótagon van.

És persze az is meglepő lehet, hogy pl. az eine és az einer szavak kiejtése között nem az a különbség, hogy egyik végén még van egy r is, hiszen a szóvégi r többnyire vokalizálódik, vagyis egy á-szerű hangként ejtik. Valójában a szóvégi magánhangzó kölönbözteti meg e szavakat. Hab a tortán, hogy e két magánhangzó [IPA: ə, ɐ] egyike sem ismert a magyarban…

Engem például anno már nem is annyira kezdő németesként megzavart egy német nyelvű rádióban hallott kifejezés: "Wetter trennt" – nem értettem, mitől választ el vagy különít el az időjárás. Aztán egy idő után leesett, hogy az valójában "Wetter-Trend", azaz az időjárás trendje, alakulása, csak hát a már említett szóvégi zöngétlenedés miatt a trennt és a Trend teljesen egyformán hangzik.

Na akkor hányszor is kell a németet megtanulni? Egyszer a jelentést, aztán a kiejtést, aztán a névelőt, aztán a többes számot. És ezek még csak a főnevek, a rendhagyó igékről még szót sem ejtettünk.