Miért hallom egyre gyakrabban, hogy az "akkor" szó végéről eltűnt az r betű? Sokszor már én is úgy mondom, hogy akkó.

Mikó mondanak ilyeneket?

Egyébként én se nagyon szoktam ilyenekre figyelni, nálam is lemarad. Sőt, néha azt veszem észre, hogy különösen "parasztosan" beszélek, "bazzeg, nyóckó e kellett vóna indúni", meg hasonlók, de ilyenkor ha észbe kapok, még el is röhögöm magam, hogy ez így jött ki a számon :D

Az acskó az olyan, mint az angolban az orange. A névelőt rosszul választották el, mert nem érzékelték a jövevényszó határát.

A narancs eredeti megnevezése naranja (ebből lett a magyar narancs szó is). Viszont az angolban az "a, an" határozatlan névelőnél nem érzékelték, hogy az n nem a névelőhöz tartozik, hanem a szóhoz magához, így lett "an orange" az "a narange" helyett.

a zacskó -> az acskó is hasonló fejlódésű. De vidéken az "az" z-je is gyakran kiesik (legalábbis felénk), így aztán lesz "a' óra" , "a' állat", "a' acskó" is.

Az r és az l tipikusan olyan hangok, amiket nyelvtől függetlenül a beszélők könnyen elhagynak magánhangzó után. Mindkét hang az úgy nevezett likvidák közé tartozik (ami egyébként annyit jelent, hogy a nyelv mozgatásával képezzük őket - nyilván más hangok képzésénél is használjuk a nyelvünket, de más hangoknál nem elsődlegesen a nyelv mozgása a meghatározó). Mivel likvidák, ezért nagy a szonoritásuk (viszonylag nagyobb hangerővel képezzük őket - ilyenek az orrhangok is: m, n, ny),és ennek köszönhetően közel állnak a magánhangzói szerephez. Ezért van az, hogy amikor magánhangzóval találkoznak, könnyen eltűnnek, vagy módosulnak.

Pl. a brit angolban az r hangot (ami nem ugyanolyan, mint a magyar "pergős" r) bizonyos hangkörnyezetekben nem ejtik. Pl. szó végén sosem (pl. car- ka:), vagy ha mássalhangzó áll utána (pl. art- a:t - a kettőspont a hosszaejtést jelöli, a r ilyenkor meghosszabbítja az előtte álló hang időtartamát). De az angolban az l is módosul bizonyos helyzetekben. Pl. a talk, walk, folk, stb. szavaknál szinte nem is ejtenek semmilyen l hangot. Vagy pl. a skill szó végen sem, hanem az ún. "dark l"-t ejtik, ami egészen más, mint a sima, megszokott l hang.