Van olyan nyelv amelyikben NINCS magázás az angolon kívül?

Nincsenek itt igazán trollok, inkább a nyelvek birodalma végtelen és kimeríthetetlen. Köszönöm szépen mindenkinek mindkét leírást, az angol dialektusairól is, meg az eszperantóról (Zamenhof eredeti szándékáról) is (amin egyes francia baloldali csoportok végül keresztülléptek, amúgy számomra rokonszenvesen, de ez marginális maradt). Nem ismertem ezt a területet, és csak most olvastam utána.

Amit kifelejtettem a válaszomból: szibériai (+ Szent-Lőric-szigeti) jupik eszkimó nyelv (kódja ,,ess''): biztosan nincsen magázás, 1997 óta valószínűleg belebotlottam volna, ha bármi nyoma van. Ha valakit Európához közelebbi és stabilabb médiával, élő és nagyméretű korpusszal rendelkező példák érdekelnek: jó eséllyel a grönlandi eszkimóban sincs, de ebben biztos már nem vagyok. Finnugor nyelvrokonaink közül az obi-ugor és szamojéd ágak nyelvei esélyesek. Viszont érdekes tudni, hogy a természeti népek elég különbözőek, nemcsak változatosságukban, hanem a közhiedelemmel ellentétben komoly történetiségük is van. A cigány nyelv esetét is árnyalja, hogy a cigány nyelvben, noha valóban az indoeurópai hátterű ,,tu'' névmás alkalmazása mellett nem alakult ki más névmás külön magázásra, de a formalitás, vagy inkább valamiféle fordulatos udvariasságra vannak mintázatok, fordulatok a nyelveikben, mégha ezek nem is grammatizálódtak (,,engedelmo mangav'' - közösségi mesemondás megnyitása). Hasonló udvariassági fordulatokról, mintázatokról számlál be az természeti körülmények közt lejegyzett indián nyelvek egy része esetében Julius Lips néprajzkutató (,,gyorsan utána kell néznem a csapdáknak'' - vécére való távozás töltelékfordulata). A témakör valószínűleg végtelen finom és összetett skálával rendelkezik, aminek a hagyományos értelemben kifejezésre kerülő tegezés, magázás csak egy szelete.