Összetettebb, elvontabb dolgokat hogyan lehet kifejezni képírással?

A kepirasnak is voltak szabai.

Pl. nem csak szavakat irtak/rajzoltak, hanem szotagokat is.

[link]

A kínai írás kicsit összetett, ezért a tanulmányozáshoz szerintem a Bliss képírásnyelvvel érdemes kezdeni.

Ez Charles K. Bliss tudós műve, aki legalább hét évet csak ennek a kidolgozásával foglakozott, és még utána is sokat dolgozott vele, ma pedig egy alapítvány gondozza tovább a nyelvet.

Eredetileg afféle univerziális világnyelvnek, a béke neyelvének, a tudatot kitágító nyelvnek számta, szóval afféle nagyívű céljai voltak, mint az eszperantónak. Ebben amúgy gazdag európiai hagyományra támaszkodott, hiszen Leibniz-nek és más neves filozófusoknak is voltak ilyen gondolatai.

Ezt az eredeti célt ma már nem annyira forszírozzák, helyette viszont olyan gyerekek oktatásában hasznosítják ezt a nyelvet, akiket máshogy nehéz beszélni vagy írni tanítani.

Charles K. Bliss persze tanulmányozta a kínai képírást is a Bliss nyelv kidolgozásakor, de rengeteg saját ötletet is beletett. Vannak ilyen nyelvtani mellékjelek is, szóval afféle kiegészítő jelek, amelyek a normál képjelek közé kerülnek. És ezek a nyelvtani jelek maguk is képek. Például az anyagokat, tárgyakat kocka ékezet emeli ki, a cselekvéseket meg pici menő lábacska jele. A múlt meg a jövő időt meg parabolatükörszerű kamera képe képviseli, ahol a múlt időt jelképező kamera visszafelé tekint ,a jövő időt jelképező kamera pedig előrefele.

És persze mindvégig törekedett arra is Charles K. Bliss, hogy az egész rendszer azért egyszerű és átlátható maradjon. ,,The rules must be simple''. ,,The picture must be evident''.

A legnagyobb könyv a témában, amit találtam, az a Semantography, vagyis Charles K Bliss főműve, majdnem ezeroldalas, de ebben azért a legtöbb dolog ebben az afféle filozofáló magyarázat, hogy mit szeretne az egésszel, és hogy mi milyen megfontolás alapján lett úgy tervezve, ahogy végül a nyelv kinéz. Azért ez persze kicsit segít az összkép megragadásában. A mű jelentős része meg azért persze megmutatja a konrét képírás-jeleket is, meg az összerakásuk módjait, néhány példával.

A magyar Wikipédia cikke jó első bevezetésre,

[link]

az angol Wikipedia-változat persze bővebb, de még ezeknél is bővebb az alábbi angol bevezető cikk:

[link]

A másik gazdag tárháza az ötleteknek még: a siketek jelnyelvei. Bár ezek mozgásban ábrázolják a dolgokat, de alapvetően ezek is a tárgyak, fogalmak, nyelvtani viszonyok képi, szimbolikus megjelenítésén alapulnak. Az amerikai jelnyelvről (ASL, Amerikcan Sign language) elérhetőek olyan online videók is, amelyek nemcsak egy-egy szót ábrázolnak, hanem egész mondatokat.

Gyerekkoromban nekem is volt saját képírásom. A részeshatározós esetet például egy adó kezecske kicsinyített képe jelképezte, a birtokos esetet pedig egy valamit megragadni kinyúló kezecske rajza.

A ,,csak'' szócskának a jele az egy műszaki fojtószelep volt.

Az ,,én'' jele egy saját magára mutató emberke volt, a ,,te'' jele pediig egy a mellette álló társára mutató emberke volt.

A határozószavakat (,,szépen'', ,,nagyon'', ,,jól'', ,,pirosan'', ,,kéken'', ,,sárgán'') úgy jelöltem, hogy a megfelelő melléknév jele mögé még berajzoltam az ,,út'' szó jelét, ami egy ilyen kanyargós út perspektivikus rajza volt.

Az alanyt meg a tárgyat úgy jelöltem, hogy az igének a rajzjelének a megfelelő részeit nyilakkal összekötöttem, azokkal a rajzokkal, amelyek azt ábrázolták, hogy ki csinálja, és mivel csinálja. Például a ,,néz'', ,,lát'' ige jele egy profilból lerajzolt szem volt, és azt, hogy ki néz, azt nyíllal összekötöttem a szem tövével, és azt, hogy kit/mit néz, azt meg összekötöttem a közvetlenül a szem előtt álló hellyel.