Koreai mennyire könnyen tanulható?

A kiejtés tényleg nem könnyű, persze embere válogatja, hogy ki mennyire tud külföldi hangokat utánozni.

A koreai szókincs (sajnos) nagyon bő. Nem elég, hogy rengeteg szinonimája van minden szónak, néha tisztára azt érezheti az ember, mintha két nyelvet tanulna egyszerre, mert sok szónak van eredeti koreai megfelelője is és mellette egy kínai eredetű megfelelője is, és persze mindkettőt használják, ezért nem elég az egyiket megtanulni. Aztán nem elég, hogy megtanultad őket, de utána rá is kell jönnöd, hogy melyiket milyen szövegkörnyezetben használják, mert az sem mindegy. Ezt persze nem fogják megtanítani neked a tankönyvek, majd magadtól rájössz előbb-utóbb.

A nyelvtan alapvetően elég logikus, de a magyarhoz hasonlóan a koreai is az angolnál komplexebb, flexibilisebb a nyelv, ez okozhat problémát a tanulásban. A magyarban nyelvben lehet azzal játszani, hogy kissé megváltoztatjuk a szórendet, és máris máson van a hangsúly annak ellenére, hogy maga a mondat jelentése igazából nem változott, és a szavakat sem változtattuk meg egyáltalán. A koreai nyelvben is hasonlóan működik ez, egy kis szórendváltoztatás vagy a partikulák elhagyása esetleg el nem hagyása olyan pici árnyalatbeli különbséget okoz csak, amit egy koreai anyanyelvű persze rögtön érez, de ezt lefordítani más nyelvre nem biztos, hogy le lehet, ezért aztán külföldiként megérteni és megfelelően használni sem annyira egyszerű.

Arról nem is beszélve, hogy amíg a magyar nyelvben van 2 udvariassági szint (tegezés és magázás), addig a koreaiban van 6! Illetve 7, ha a ma már leginkább csak filmekben és vallásos szövegekben használt archaikus szintet is még hozzávesszük.

A legnagyobb problémát amúgy nem is maga a koreai nyelv okozza szerintem, hanem az, hogy magyar nyelven nem érhető el jó tananyag. Persze ott van az Osváth-féle könyv meg a TTMIK lefordított anyagai és egy-két hasonló forrás, de én személy szerint egyiket sem tartom kiemelkedőnek. A semminél ugyan jobbak, de ha valaki komolyan veszi a nyelvtanulást, akkor kénytelen lesz külföldi tankönyvek után nézni, ami viszont bonyolítja a nyelvtanulást, mert azok a külföldi nyelv logikáján keresztül magyarázzák a koreai nyelvet és nem a magyar nyelven keresztül.

Márpedig egy magyar anyanyelvűnek sokkal egyszerűbb lenne megértenie a nyelvet, ha a saját nyelvén tanulhatná, mint ha egy olyan nyelven keresztül kell tanulnia, aminek semmi, de tényleg semmi köze a koreaihoz, ezért feleslegesen túlmagyaráz mindent. Például a magyar nyelvben van tárgyrag, és a koreaiban is van tárgyat jelölő partikula, aminek a használata ugyan nem egyezik meg egy az egyben a mi tárgyragunkkal, de nagyon hasonlít hozzá. Ezért egy magyar embernek könnyű megérteni, hogy működik. De egy angol anyanyelvűnek még azt is el kell magyarázni, hogy egyáltalán mit jelent egy mondatban a tárgy, mivel az ő nyelvük külön nem jelöli a tárgyat. Ezért láttam nem egy olyan angol nyelvű koreai tankönyvet, ahol azzal kezdték a magyarázatot, hogy megpróbálták leírni, hogy mi a fene az a tárgy. Magyar anyanyelvűként az ilyesfajta magyarázatok nemhogy feleslegesek, de sokszor még meg is kavarják az embert. Aztán persze, ha lefordítod a koreai példamondatot magyarra, akkor rájösz, hogy sokkal jobban hasonlít a nyelv logikája a magyaréra, és nem is annyira bonyolult. De amikor az angol nyelven keresztül próbálod megérteni, akkor csak összezavarod magad feleslegesen.

A japán nem nehezebb, mert kiejtéshez nem kell új hangzót elsajátítanod, ellentétben a koreaival, és főleg a kínaival (juj, főleg azzal!)

Persze szubjektív, hogy kinek mi a nehéz. A japán írásrendszert szokták még "a legnehezebb"-nek nevezni ebben a hármas összehasonlításban, de szerintem a koreai is izzasztó, bárki bármit mond :)