Milyen jövője lehet a magyarság nemzeti írásának, a rovásírásnak?

A rovásírás nem egyidős a magyarsággal, az amit te használsz pedig végképp nem az. A rovásírás az Orkhon írás egyik módosulata, ami akkoriban a sztyeppék közvetítőírása volt, jóformán minden sztyeppenép használta.

Te már ennek az átírását használod, ami egy modern találmány, ez nem az a rovásírás, amit a honfoglalók használtak. Ez azért van, mert a rovásírás karakterei eredetileg nem a magyar nyelvhez készültek, hanem leginkább szótagíró nyelvekhez. Az eredeti rovásírásban a jelek jó része nem hangokat, hanem szótagokat jelöl. Amikor reneszánszát élte a rovásírás, akkor írták át úgy, hogy hangjelölő írásra ideális legyen.

Azért ahhoz, hogy elterjedjen, legalább szükséges lenne:

- egységes karakterkészlet, jelölési mód,

- egy egységes helyesírási szabályzat, hogy miként jelöljük a kihagyást, hogyan és mikor vonjuk össze a jeleket (jelenleg hihetetlen nagy a katyvasz), a ligatúrák (beleértve az ún. bogárjeleket) szótagokat és szavakat is jelöljön-e.

Annak, hogy csak átbetűzzük jobbról balra a latin betűs szavakat, nincs értelme, és nem is ez a rováshagyomány. Végül érdemes lenne nem asszociatív viszonyba hozni mindenféle hagymázas elképzeléssel.

"olyan marad mint eddig, hogy csak az találkozik vele aki mélyebben beleássa magát a témába, és aki nem ismeri, az csak pár pillantást vet az út szélén álló városnévtáblára, és tovább megy mintha semmi sem történt volna."

Ez egészen a középkorig mindnekivel minden nyelven így volt. :D

"egységes karakterkészlet már megvan (2015-óta)"

Mondjuk egyik készítő sem gondolt abba bele, hogy pl. az O és az Ó karakterét miként lehessen megkülönböztetni egymástól, illetve ezeket más jelektől, mint pl. az N-től. Vagy, hogy azokat a karaktereket részesítsék előnyben, amelyeket a leggyorsabban le lehet írni. Megpróbáltam rovásírással írni, a harmadik mondatnál már elfáradt a kezem.

"egy egységes helyesírási szabályzat: szintén 2015-óta"

Igen, a transzliterációs (átbetűzés) elv szolgai követése: nagybetűk (Minek? Sem a héberben, sem a devanagariban, sem a kínaiban, sem a koreaiban nincsenek, a rovásjeleknél sem voltak), felesleges jelek latin hangokra (az oroszok, izraeliek, arabok, zsidók, indiaiak stb. mind fonetikusan írják át a szavakat), késhegyre menő, hagymázas viták, hogy mely jelek vezethetők vissza a pannon őskorig. És csodálkoznak, hogy senki nem tartja a rováshagyományt vállalhatónak.

"az írásjelek megegyeznek a latin karakterekkel"

Ez részint így van, de azt se felejtsd el, hogy a magánhangzók kihagyása (hangugratás) és a jelek összevonása (összerovás) szerves részét képezi a rovásírásnak. A ligatúrákat össze kell gyűjteni, és használatukat szabályozni kellene. Valamint a hangkihagyást jelölni kellene valamivel (vessző vagy jel fölé írt vonallal), ugyanis a magyar nem olyan szerkezetű nyelv, mint a héber vagy az arab, nem egyértelmű a mássalhangzókból, hogy mely szóra gondolt az író.

Tehát, ha nagyon komolyan gondolnák ezt a dolgot, akkor - mondjuk - foglalkoznának vele. Dehát ez is csak egy divat bizonyos társadalmi rétegeknél.